bla

Haj-rá, és Bajusz is rá, Ritmuskészítők előre, Szellemvasút indulj, Szemedben a világ Kollázs-varázs legyen és Nézzük együtt Gulácsy Lajos képeit! Most kezdődik a Szójátéktéren a Tutyimutyi paksaméta, Sárgája nap, fehérje hold. Közben Blökkencs és Hencó a városba mennek, A medve városába, ahol Borka és az Incifinci várja őket, meg Tetkó, a tengerész, kezében Ólomkatona és ezüstkanál. És akkor... a hajó elsodródott. De az Időjáték… Pétere megjött. És a Tojásoló idején elterjedt a hír, hogy Aprópénz és rózsa akkor is kell a Szitakötő szótár szerint, ha Fűben, fában orvosság lakik, s ha Azt állítom: asztal, ez úgy hangzik, mint a nagy titok, hogy: Volt egyszer egy kemence.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
PEGAZUS HÁTÁN


A medve városa

Szárnyas paripánk új útra hív, de ezúttal nem kell szörnyektől tartanod: az ezeréves város, ahová most viszlek, olyan, mint egy tündérmese, és akár hiszed, akár nem, minden második üzlet roskadozik a csokoládétól – mintha a gonosz boszorkány mézeskalács házikóját látnád! Remélem, nem vettem el a kedved, és velem tartasz – látod, Pegazus már türelmetlenül toporzékol. Pattanj a hátára, csukd be a szemed, és a friss tavaszi szélben egy pillantás alatt ott termünk.

 

Brugge (ejtsd: brühe) városát vikingek alapították a 9. században, és a nevét is tőlük kapta: óskandináv nyelven a bryggjaszó azt jelenti ‘kikötő’. Az Északi-tenger közelsége miatt gyors fejlődésnek indult, és egyre többen telepedtek le a kereskedőktől és tengerészektől nyüzsgő városban. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a helyiek között különféle legendák kaptak szárnyra a régi időkről, és mert a férfiak estefelé szívesen üldögélnek a fogadóban sört kortyolgatva és csudás történeteket mesélve, a legendák a mai napig fennmaradtak. Sör helyett kortyolj egy kis forró csokoládét, és hallgasd meg a brugge-i medve történetét.

 

Réges-régen történt, még a vikingek érkezése előtt, hogy egy flamand gróf elrabolta a francia király lányát a kolostorból. Aha, mondhatnád, ilyet már hallottál, a János vitézben a török basa fia is a francia király lányát rabolta el! Csakhogy az egy másik királylány volt, és Petőfi Sándor meséjével ellentétben ez a történet az utolsó szóig valóság – legalábbis így mesélik a brugge-i tengerészek. Tehát a flamand gróf, Balduin, nemcsak elrabolta, hanem feleségül is vette a királylányt. Arról nem szól a mese, vajon örült-e a királylány, hogy elrabolták, vagy szívesebben maradt volna a kolostorban, de azt tudjuk, hogy apja, a francia király igen nagy haragra gerjedt. II. Kopasz Károlynak hívták, de csak tréfából nevezték így, mert nagyon sűrű volt a haja és a szakálla. Tépte a haját, még a szakállát is a mérges Kopasz Károly, ám a házasságot nem bonthatta fel. Száműzte hát a házaspárt az egyik északi tartományába – éppen oda, ahol ma Brugge városa áll. Útnak indult Balduin és felesége, és egy sötét erdőben bolyongtak, amikor hatalmas medve támadt rájuk. A vitéz gróf csupán egyetlen dárdával védekezett, de végül ledöfte a fenevadat. S láss csodát: a leszúrt medve életre kelt, kibújt a bőréből és a városba költözött – azóta is úgy tartják, ő volt Brugge első polgára. A városi címerben is látható, számos szobrot emeltek a tiszteletére, több sörözőt elneveztek róla, és csokoládé formájában akár meg is eheted!

 

A középkori kereskedővárosok szövetséget kötöttek, és egyre gazdagodtak, de közülük is kiemelkedett Brugge. A jólét azonban csak addig tartott, amíg működött a a tengeri kikötő. A 15. század végén a Zwin-öböl elhomokosodott, és elvágta Brugge-t a tengertől, így a város kereskedelmi jelentősége csökkent. Amikor I. Miksa német-római császár korlátozta jogait, a felháborodott polgárok fellázadtak az uralkodó ellen. Foglyul ejtették, Lanckhals (ejtsd: lankhalsz) nevű tanácsadóját pedig kivégezték. Miksa végül kiszabadult, és azzal büntette a várost, hogy örökre emlékezniük kell Lanckhalsra. Mivel a tanácsadó neve ‘hosszú nyak’-at jelent, a brugge-i polgároknak hattyúkat kellett tartaniuk – és valóban: a mai napig számtalan hosszú nyakú madár úszkál a város vizein. A brugge-i csokoládégyártók néhány éve különleges, hattyú formájú pralinét is terveztek, így emlékeznek a város viharos éveire.

 

Ugorj ismét Pegazus hátára, hogy bejárjuk az óvárost. Míg a paták a kockaköveken kopognak, megfigyelheted, hogy sok üzletben csipkét árulnak – Brugge-t ugyanis a csipkekészítés egyik fővárosának is nevezik. Mondanom se kell, ehhez is kapcsolódik legenda: a történet szerint Serena (ejtsd: szeréna), a szépséges, de szegény csipkeverő lány beleszeretett egy ifjúba, de nem mehetett hozzá, mert segítenie kellett özvegyen maradt édesanyjának, hogy megéljenek. Egy nap munka után Serena bánatosan sétált a közeli parkban. Mindegyre a szerelmére gondolt, míg elaludt egy fa alatt. Álmában ezüstös fonalak hullottak alá a fáról, és gyönyörű virágmintákat alkottak. Amikor felébredt, hazaszaladt, és olyan csipkét készített, amelyet az álombéli virágok díszítettek. Mindenki a csodájára járt, egy gazdag kereskedő pedig annyi pénzt ajánlott a munkájáért, hogy Serena meggazdagodott, és hozzámehetett szíve választottjához.

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek