![]() |
SZELLEMVASÚT
Levendel Júlia a jótékony beavatkozás
A mikrovilág kutatói – erről írtam legutóbb – arra is ügyelnek, hogy méréseikkel minél kevésbé avatkozzanak a természetes működésbe. Felismerték ugyanis, hogy maga a mérés olyan beavatkozás, ami picikét módosítja a megmérendő tárgyat, illetve a tárgy tulajdonságait.
Képzelj el egy ragyogóan felszerelt, kristálytiszta laboratóriumot, amiben minden, az épülettől az eszközökig az ember tudását, kíváncsiságát, ötletességét dicséri! A kutató azonban igyekszik minél „észrevétlenebbül“ dolgozni. Minél kevésbé hatni a szabad szemmel nem látható anyagi világ részecskéire. De nem csak a fizikus vagy a mikrobiológus hat, és nem csupán a nagyon pici dolgok mozgása módosulhat a beavatkozással. Az égitesteket vizsgáló csillagász azonban elhanyagolhatónak mondhatja a változást, amit ő maga, a megfigyelése, a mérése, műszereinek használata okoz.
Egészen más az emberek (és a fejlettebb állatok) vizsgálata. Ez legtöbbször közvetlen és valamelyest kölcsönös kapcsolatban történik. Aki emberekkel foglalkozik – a mikrovilág kutatóival ellentétben –, jó, ha mindenekelőtt bizalomteli légkört teremt: megszólít, odahajol, keresi a másik, a többi ember tekintetét, játékot kezdeményez. Nem kell titkolnia: igenis hatni akar. Tudja, hogy már érdeklődése is beavatkozás a vizsgált emberek életébe. Az antropológusnak, az embertan művelőjének és a néprajzkutatónak azonban – mint a természettudósnak – vigyáznia kell, hogy minél kevésbé „hasson“, például hogy a megfigyelt, olykor ősi közösségben és körülmények között élő népcsoportok életét ne befolyásolja.
Persze, akit megfigyelnek, óhatatlanul „másképpen“ viselkedik. Észrevetted, hogy még a leghétköznapibb feleléskor is másképp néznek és beszélnek osztálytársaid, mint szünetekben a folyosón? Van, aki szeret szerepelni, olyan is, aki hajlamos túljátszani egy-egy helyzetet, más meg mintha karót nyelt volna, merevebb, szögletesebb lesz. Hárítana minden kapcsolatot – őt hagyják békén, van neki elég baja, ne vizsgálgassák, senki ne kérdezzen tőle semmit! Ha a tanár vagy a pszichológus megpróbálja oldani a feszültségét, megint csak beavatkozik. Úgy tűnik, a gondoskodás, a segítség is beavatkozás – mondhatni: gyöngéd erőszak. Akkor hát van jó meg rossz beavatkozás? Van bizony.
(A folytatás a téli számban olvasható.)
|