Modern magyar festők képeit nézzük – idézzük fel hát a kifejezés egyik fontos értelmét, hogy a művész nem a tárgy hűséges másolására törekszik! Valamiképpen persze minden jó festő megpróbálja érzéseit és gondolatait is megjeleníteni, de az újítás lényege éppen ennek a szabad formálásnak az alkalmazása. 

 

Bernáth Aurél 1895-ben született a Somogy megyei Marcaliban. Rippl-Rónai József festőművész testvére, Ödön biztatta, hogy fessen. A nagybányai művésztelepen Thorma János és Réti István voltak a mesterei. 1916-ban-ban katona lett, a keszthelyi kórházba kerülve megismerkedett Egry Józseffel. Bécsbe költözött, itt jelent meg Graphik (ejtsd: grafik) címmel rajzainak albuma. Néhány évig Berlinben élt, és az éppen időszerű festési irányzatok közt kereste a saját stílusát, amit a 24. oldalon látható Riviéra című művel vélt megtalálni. Orvos feleségével Pöstyénbe költözött, 1928-tól rendszeresen kiállított a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. 

 

Bernáth Aurél modern festő, jól ismerte az avantgárd művészet eszközeit, a kortárs alkotókat, többek közt Picassót is. Saját módszerét természetelvűnek tartotta, és vitatta az absztrakt, nem természeti formákkal dolgozó irányzat elgondolásait. Az 1924-ben készült Starnbergi tó című képén még mindkét módszer látható: föld és víz, ember és táj, köznapi valóság és szorongó képzelet kettőse. A festmény előterében stég, a kék színű tó jobb oldala fehér fénnyel világított – mindez geometriai formákat is mutat. A kékek és barnák különös hangulata egy évtizedig jellemző volt a festőre. A kékek már-már hideg határozottságával szemben itt a barna tónusok lágyak, de ahogy hatalmas tömegükkel lezárják a horizontot, fenyegetőek is.

 

 

(A folytatás a téli számban olvasható.)