Az energiával teli gyerek lankadatlanul száguld dombra föl, dombról le. Anyja figyelmezteti, hogy „Ne szaladj, fiam, mert elesel!”, de a kisfiú oda se neki, fut tovább… S egyszer csak tényleg elesik, csúnyán megüti a térdét. Az anya fölsegíti (pontosabban fölrántja), a fenekére csap és mérgesen kiáltja: „Nem megmondtam, hogy ne rohanj?!”

 

Hány büntetést kapott a gyerek? Hármat. Először is, megütötte a térdét és az fáj. Vagy ez nem büntetés? Dehogynem! Csakhogy nem olyan, mint a másik kettő (az elfenekelés és a szidalom). Az első azért más, mert nem ember büntette, hanem saját cselekedetének következményét viselte. Ez „természetes” büntetés. A hibás – engedetlen vagy vigyázatlan – tett velejárója.  

 

És melyik fáj jobban? A véres seb, az elfenekelés vagy a szidás? Nehéz eldönteni. Azt sem könnyű megmondani, miért érezte úgy az anya, hogy meg kell toldania a „természetes büntetést” egy szülőivel. Gondolhatta volna, „elég tanulság a fiúnak, hogy fáj a térde”; akkor egy szót sem szól – legfőképpen nem üt –, csak azt nézi, nincs-e a sebnél komolyabb baj. De nem így gondolkodott. Úgy érezte, büntetnie kell, hogy a fia nem fogadott szót. Vagy csak a „természetes büntetéstől” akarta megóvni, amit úgyis megkapott?

 

Talán a legnehezebb arra válaszolni: igaza van-e az anyának, vagy értelmetlen további büntetéssel tetézni a „természetes büntetést”. Van, aki szerint éppen mert emberek vagyunk, nem elégszünk meg a „természetes büntetéssel”. Különféle közösségekben élünk szüleinkkel, testvéreinkkel, osztálytársainkkal, tanárainkkal (meg sok-sok idegennel), és fontos, hogy odafigyeljünk, hallgassunk a nálunk tapasztaltabbakra. A „természetes büntetést” (az elesést és a fájdalmas sebet) az állatok is megkapják, ha figyelmetlenek vagy ügyetlenek voltak, például ott is vágtáztak, ahol lassan, óvatosan kellett volna haladniuk. 

 

Az állatvilágban is előfordul, hogy az idősebb megbünteti a fiatalabbat, ha az hibázik. Például a felnőtt róka figyelmeztetően megharapja a kölyköt, ha evéskor előretolakszik, és nem tartja be a rangsort. De ez is természetes büntetés. Az nem fordul elő, hogy ha önhibájából a kölyökróka megsérül, külön büntetésként még megharapja az anyja vagy apja.

 

 

 

(A folytatás a téli számban olvasható.)