bla

Szünetekben jártam az iskola folyosóit, elszántan kutatva a legrosszabb gyerek után. A felsősök között volt pár ígéretes példány, akik lökdösődtek és csúnyán beszéltek, némelyikük cigarettázott is. De egyik sem volt igazán rossz, mert nem láttam sötétséget a tekintetükben. 

 

(Kapitány Máté: Rosszkereső)

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
ROSSZ GYEREK
Bakos Tibor

Ifjú Sárkány miatt füstbe ment terv

Bükkösi Rossz Manó kidugta bozontos fejét lila, traktormintás paplana alól, nagyot ásított, nyújtózott, kidörzsölte szeméből az álompor maradékát, és kinézett az ablakon, egyenesen a tűző napba, ami ráköszönt: „Jó reggelt!”. Bükkösi Rossz Manó nem köszönt vissza, de kipattant az ágyból. Örült, hogy nem esik az eső, mert azt álmodta, egész nap a házban kuksol, szétszereli a szomszéd új játékautóját, beleteszi az akváriumba a falu végi öreg néni hallókészülékét, végül egy megcsócsált rágógumival odaerősíti Sámán Kálmán faliórájának nagymutatóját a számlaphoz, szóval unalmas rutinfeladatokat hajt végre. A Bükkösi Rosszak ugyan nem becsülik le a rutinfeladatokat, de jobb, ha egy Bükkösi Rossznak elszabadulhat a képzelete, és ösztöneit követve megalkothatja nagy művét. Tehát örült, hogy a valóságban nem esett az eső. Elszabadulhatott a képzelete és követhette ösztöneit
 
Kigaloppozott a kertbe, felmászott az Égigérő Fa legfelső ágára, mert onnan be lehetett látni az egész világot, ott szabadulhatott el legjobban a képzelete, onnan láthatta meg, merre vannak az ösztönei, amelyeket követhet. 
 
Nem kellett sokáig kuksolnia, az egész világot sem kellett belátnia, elég volt átnéznie a szomszéd kertbe, ahol Csókos Bibír szemüvegét vasorrára biggyesztve a pázsitot készült meglocsolni. Az elszabadult képzeletből, a követett ösztönökből már meg is született a terv. 
 
Bükkösi Rossz Manó leereszkedett az Égigérő Fáról. Csókos Bibír a hosszú öntözőcső végét épp ráerősítette a kerti csapra, amely a két telket elválasztó kerítéstől karnyújtásnyira volt. Bükkösi Rossz Manó lehasalt a fűre, és a kerítés felé kúszott. Néhány pillanat múlva már az Óriás Sziklakert tövében lihegett.
 
Ám ekkor éktelen vijjogás zavarta meg az elszabadult képzeletből és követett ösztönökből született terv megvalósítását. „Fuíty! Fuíty!”, hallatszott Bükkösi Rossz Manó füle mellett valami szörnyű zaj. Próbálta meg se hallani, ám az egyre élesebb „Fuíty! Fuíty!” megállította. Sárkány Sándor fiókája visítozott a fűben. 
 
 
(A folytatás az őszi számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek