![]() ![]() |
Várady Judit Az ízek kémiája
Nagymama mézeskalácsa, frissen hámozott narancs, paradicsom, eper és kovászos uborka… csodálatos illatok és ízek! Tudtad, hogy az ízeknek is van kémiája? Ahhoz, hogy érezzük, milyen finom a vajas kenyér vagy a húsleves, az ételt alkotó kémiai vegyületeknek fel kell oldódni a nyálunkban. Így egyfajta oldat jön létre, amely az ízlelőbimbóinkra hat. Az ételek ízleléséhez tehát nyál kell, amit sok folyadék fogyasztásával biztosíthatunk.
Nyelvünk hátsó részén érzékeljük a keserű, elöl az édes, kétoldalt előrébb a sós, hátrébb pedig a savanyú ízeket. Az ötödik íz az umami, amelyet önmagában nem érzékelünk, de más íz-molekulákkal társulva erőteljesen fokozza a hatást.
Ha a tükörben megnézed a nyelved, láthatod, hogy tele van apró dudorokkal. Ezek az ízlelőszemölcsök, amelyeken az ízlelőbimbók sorakoznak. Ilyenek vannak a garatban, a szájpadláson és arcunk belső oldalán is. Közel hatezer ízlelőbimbónk van, amelyek folyamatosan elhalnak, de körülbelül tíznaponként újak is születnek. Az ízleléshez átlagban napi fél deciliter nyálra van szükségünk. A nyálban oldott ételmolekulákat az ízlelőbimbókon lévő bolyhocskák érzékelik, amik elektromos jeleket indítanak el az agy megfelelő idegei felé. Ezek az idegek különbözőképpen reagálnak az erős, a sós vagy a cukros ízekre. Azonnali üzeneteket küldenek az agykéreg alatti érzelmi központba, így az ízekre erős érzelmekkel reagálunk, akár undorító, akár finom kerül a szánkba. Ez a kéreg alatti rész a felelős azért, hogy a kisgyerekkorban szörnyűnek tartott íztől felnőttként sem szabadulunk.
Az ízérzékelést számos tényező befolyásolja, például a megkóstolt étel hőmérséklete. A meleg ételben az édeset könnyebb, a keserűt nehezebb felismerni. Az étel színe is fontos: bekötött szemmel a fehér csokit sokkal nehezebb megkülönböztetni a tejcsokitól. Az élelmiszergyártók is felhasználják ezt, amikor vajszínűre festik az amúgy fakó margarint. Ha nem érezzük egy étel illatát, az íze sem olyan jó. De a jóllakottság is csökkentheti az ízérzékenységet.
(A folytatás a nyári számban olvasható)
|