bla
Kibámul a nyár ablakán
a májfoltos, öreg platán,
szunyókál egész délután,
álmában kap a szél után.
(Fecske Csaba)
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
Kép

Z. Karvalics László

Nagymamák mindenütt

Ügyetlen vagy!
 
Elszúrod!
 
Nem fog sikerülni (majd pont neked…)!
 
Nem érdemes erőltetni!
 
 
 
Ki szereti, ha ilyesmit mondanak neki
 
Hát senki.
 
Ilyenkor nemcsak a gyerekek, még a felnőttek is lelombozódnak. Elpárolog az önbizalmunk. Kedvünket vesztjük. Kételkedünk magunkban. Teljesítményünk visszaesik, többször hibázunk, könnyebben elfáradunk. Egyre inkább magunkba fordulunk
 
De ha ezt halljuk a hátunk mögül:
 
– Milyen jól megy ez neked!
 
Nem is gondoltam, hogy ennyire ügyes vagy!
 
– Nekem ez biztos nem ment volna!
 
– Látszik, hogy még ennél is többre vagy képes! 
 
 
Az ilyen dicséret mindenkinek jól esik. Gyorsabban lélegzünk, arcunk kipirul, a szívünk sebesebben ver. Jóleső sugárzás indul el a gyomrunkból. Büszkék vagyunk, pompásan érezzük magunkat a bőrünkben, és már várjuk a következő, még nagyobb kihívást. Nyitottabbak leszünk mások tevékenységére is.
 
Ilyen egyszerű lenne? Ekkora különbséget jelent, hogy fitymálóan vagy dicsérő szavakkal fordul felénk a környezetünk: szülő, barát, tanár, edző?
 
Úgy tűnik, igen. 
 
A visszajelzés olyan, mint az ennivaló: ha finom és friss, erőt és egészséget ad, ha romlott és rossz ízű, folyamatos hascsikarást és rossz közérzetet okoz. 
 
 
(A folytatás a nyári számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek