A Nap szikrázóan sütött, s a Nagy Korallzátony elevenebben ragyogott, mint valaha. A Kis Kék Halacska útnak indult, hogy megtalálja a Kincset, amiről a Szirt Legendája mesél: a buborékot, amely sohasem pattan el.

 

Legelőször a Tengeri Csillagot szólította meg, aki buborékokat dobált a feje fölé, de egyet sem talált, amelyik soha nem pattan el.   

  

– Sebaj – búcsúzott a Kis Kék Halacska. – A bohóchalak biztosan segítenek...

 

– El nem pattanó buborékot, ugye, még egyet sem láttunk? – kérdezte társaitól Bohóc.

 

– Bizony, hogy nem – felelték a többiek, és rá se hederítettek a Halacskára.

 

A Kis Kék Halacska ezután színpompás korallsügérekkel találkozott, akik hatalmas buborékokat egyensúlyoztak. Ők talán többet tudnak...

 

– Beállhatok közétek? – kérdezte bátortalanul. – Egy buborékot keresek…

 

– Egyensúlyozó-művészek vagyunk, nincs időnk játszani – felelte barátságtalanul Korall, az idősebbik sügér.

 

– Hadd játsszék kicsit! – kérlelte Kármin, a fiatalabbik.

 

A Kis Kék Halacska azonban hamar elunta a játékot.

 

– Indulnom kell, mert olyan buborékot keresek, amelyik sohasem pattan el.

 

– Neked valóban azzal kellene gyakorolnod – csúfolódott Korall –, máris összerontottad a buborék-gúlánkat!

 

– Hamar megügyesedne, ha velünk tartana – sóhajtotta Kármin.

 

A Kis Hal elszomorodott, hogy hiába vesztegette az idejét, ám hirtelen egy csapat szivárványszín halacskára lett figyelmes, a Szirt zugában pedig apró rákocska üldögélt. Biztosan akad közöttük, aki segíteni tud...

 

– Bohóctól tudjuk, hogy különös buborékokat keresel… Szívesen adnánk neked, de sajnos, nekünk sincsen…

 

– Sokat gondolunk majd rád – mondta egy csillogó, aranypikkelyes zöld hal.

 

– Járj szerencsével, Kék Halacska! – szólt a csíkos Tündérhal, és vele integettek az Íjhalak is.

 

– Ez az út sokkal nehezebb, mint gondoltam – tűnődött a Kis Hal, amikor észrevette a Korallzátony-szerte nagy tudós hírében álló, pápaszemes Ostoroshalat. Ő biztosan jól ismeri a Legendát...

 

– Szép jó napot – köszönt a Halacska, ám az Ostoroshal mogorván biccentett, és már úszott is tovább.

 

– Várjon meg, kérem!

 

– No, mit akarsz?

 

– Szeretném megtudni, merre keressem a buborékot, amelyik soha nem pattan el.

 

– Mesebeszéd! – morogta az Ostoroshal. – Ilyesmi nem létezik és nem is létezett soha! – azzal faképnél hagyta a Kis Kék Halat.