Eddig arról tűnődtünk, milyen jelekből ismerheted fel a jó és a rossz szándékú embert, arra ugyanis nem hagyatkozhatsz, hogy valaki mit mond magáról. Talán már tapasztaltad, hogy legtöbben – még ha szerénykedve is – dicsérik saját képességeiket. És nincs olyan elvetemülten gonosz ember, aki ne igyekezne legalább leplezni, milyen visszataszító. Nem megfontoltan hamiskodik, inkább ösztönösen takargatja hamisságát. Mindannyian kisebb-nagyobb közösségekben élünk, s még aki tagadja, annak is számít, hogy mit gondolnak róla a közösség tagjai. Szeretetre méltónak mutatkozna. Jónak, okosnak, ügyesnek látszani kifizetődő is. Így hát nem sokat adhatsz a látszatokra. De nem csak a kellemes benyomás téveszthet meg. Nem csak a szépséges királynőben ismerheted fel a förtelmes lelkű boszorkányt, aki annyira magába vakult, hogy féltékenységében és félelmében elpusztítana maga körül minden szépséget. 

 

A látszatok fordítva is „megcsalhatnak”. Ilyenkor ugyan nem „csalódást”, hanem meglepetést emlegetünk. Mert lehet egy tündérien kedves és segítőkész ember annyira félszeg vagy elfogódott, hogy szinte ügyefogyottnak érzed, s eleinte nem is feltételezed, milyen remek társaddá lesz. 

 

Gondolj csak Süsüre, az egyfejű sárkányra! Süsü ugyancsak kilógott a maga környezetéből. A háromfejű sárkánycsaládban megvetették, kicsúfolták, sőt, királyapja ki is tagadta. Méghozzá nem csupán testi fogyatékossága miatt. A mindenkit rettegésben tartó fenevadak közé nemigen illett a legkisebb sárkányfi, a gyöngéd, barátságos és gondoskodó Süsü.

 

Bizony, könnyen megeshet, hogy nemcsak a mesevilágban, hanem valóságos életed során is csetlő-botló, dadogó-habogó tündérrel találkozol. Jobb, ha már most sem ítélsz elhamarkodottan, és főleg nem fogadod el azonnal mások, a „többség” ítéletét. Ezek az ítéletek gyakran inkább előítéletek. Az előítéletek pedig tudatlanságból, hamis hiedelmekből, szellemi lustaságból erednek. Könnyű átvenni, meggondolatlanul szajkózni egy ki tudja, mikor és miért formálódott véleményt – de szörnyű veszélyes is.

 

Akit valamilyen adottsága vagy tulajdonsága miatt kiközösítenek – például a család „fekete bárányának” vagy „az osztály szégyenének” mondanak – és elkülönítenek, könnyen torzulhat. 

És szinte elkerülhetetlen, hogy később, akár évek múlva ne bosszulja meg valamiképp szenvedéseit. 

 

 

(A folytatás a nyári számban olvasható)