bla
Két szín zenél, beszél párban,
ha érzed, meg is érted,
színtől színig száll a szó.
 
[Horgas BélaSzínjátékok]
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
SZÍNRŐL SZÍNRE
Császár Annamária | Szepesi Boglárka

Lány hóesésben

Piktor Viktor festőművész büszke volt magára. Gyönyörű színárnyalatot kevert ki palettáján, amelyet az utókor biztosan róla nevez el. Már látta következő nagy művét, a tavaszi mező felett úszó Piktor-kék felhőket. Izgatottan állt neki a munkának.
Ám ahogy megtette az első ecsetvonást, döbbenten tapasztalta, hogy a festék nem fog a vásznon. A kék makacsul kapaszkodott az ecset hegyébe. Nem eresztette.
– Ejnye – dünnyögött Piktor Viktor meglepetten. – Hát téged meg mi lelt?
– Jaj, kedves Piktor Viktor – szólt a kék halk, bátortalan hangon –, hadd ne kelljen felhővé lennem! Ugyanis rémes tériszony gyötör.
– Nocsak – hökkent meg a festő. Még sosem fordult elő, hogy egy szín ellentmondott volna neki, pedig nem tegnap kezdte az ecsetforgatást. – Akkor mégis mi szeretnél lenni?
– Azt nem tudom – bizonytalanodott el a kék. – Nem vagyok művész. De felhő nem.
Piktor Viktor eltöprengett.
– Lehetnél nagy fa tetején ücsörgő színes majom – javasolta, mert akkoriban sok majmot festett.
– Ó… – nyögött fel a kék.
– Mi az megint? 
– Allergiás vagyok a banánra – mondta a kék restelkedve. – Kiütéseim lesznek tőle.
– Hmm… – morfondírozott Piktor Viktor. – Festhetnélek, mondjuk, virágos vázának. Ez az! Sosem kéne banánt enned.
A kék egészen halványra sápadt.
– Ilyet még viccből se mondj, kérlek! Folyton rettegnék, hogy összetörnek.
 
 
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek