SZÍNRŐL SZÍNRE
Mentovics Éva | Macsinka Zsolt

Házisárkány

Színarany a kastély, esetünk helyszíne,

s a királylány most nyalt éppen a tejszínbe.

– Fakó egy étel ez! – sipította menten.

– Ily színtelen kaját szinte sosem ettem! -

s dühödten vöröslött. Kétszínű királylány:

reggel még bájolog, délben házisárkány,

közben azt színleli, hogy színtiszta jóság.

Csak a sárkány tudja, mi is a valóság,

aki színehagyott, stresszben él azóta, 

hogy Smaragd királylány várának lakója.

 

Sápatag hétvégék, fakó hétköznapok…

Sárkányunk elszürkült, ám hétfőn felragyog.

Kapun túlra kémlel mind a hét feje épp,

hol egy lovag csörtet – éjnél is feketébb.

Felcsillan hét fején valamennyi szempár…

– Remélem, dalia, nem egy törpe lekvár!

 

Változik a színhely, vágtat a paripa…

hátán lovag, sárkány, s minden orra lika

tüzet okád végre, hiszen kiszabadult.

Bár a tűzokádás kissé divatjamúlt,

örömében izzó lángnyelveket fújva

menekül a lánytól a tengeren túlra,

aki most holtsápadt, emészti a bánat.

Hol rabolhat újabb sárkányt

majd magának?