bla
Két szín zenél, beszél párban,
ha érzed, meg is érted,
színtől színig száll a szó.
 
[Horgas BélaSzínjátékok]
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
SZÍNRŐL SZÍNRE
Jámborné Balog Tünde

Szivárvány-híd

Színről színre, olvasom, és feltűnik a gyerekkori kép: anyám akváriuma egy téli reggelen. A nap ablakunkban kel, sugarai beleütköznek a tartály zöld vizébe. Gyere gyorsan, hív anyám, mert arasznyi színes pántlika ível az akvárium innenső oldalán: szivárvány. Akkor láttam először ilyet, megigézett. Nem tartott soká, illékony volt a csoda. Pedig kérleltem, hadd nézzelek még! A nap azonban továbbállt, szivárványomnak elsápadtak színei. Egy perc, és a szépséges szalagnak nyoma sem maradt.
 
Belső térben ritka ez a tünemény. Legfeljebb fizikaórán látható, amikor üvegből készült prizmát (hasábot) állítanak a fénysugár útjába, és a megtörő fehér fény színekre bomlik. A jelenséget Bacon (ejtsd: békön) angol csillagász már a 13. században megfigyelte egy palack víz mellett, a prizmakísérletet azonban az olasz Grimaldi írta le a 17. században. Majd Newton (ejtsd: nyúton) igazolta, hogy a fehér fény ? a Nap fénye ? a szivárvány színeiből tevődik össze. Vörösből, narancsból, sárgából, zöldből, kékből és ibolyából. Ezek a spektrum, a színkép színei. 
 
A levegőben lévő vízcseppek szórják szét a fényt, így keletkezik a szivárvány. Rendszerint nyári felhőszakadások végén látjuk, amikor már kisüt a nap, de még esik az eső. Napzápor ? sunshower (ejtsd: szánsáör) ? mondják az angolok. Nálunk a Veri az ördög a feleségét szólás járja, amelynek eredetét a nyelvészek sem ismerik. Kosztolányi Dezső választékosabb: Az illatos, japáni égből / hull a napfény és hull a zápor. Hét évtizeddel e sorok születése után a híres japán rendező, Kuroszava, Álmok című filmjében régi japán hiedelmet dolgoz fel. Egy kisfiú a zivatar utáni napsütésben meglesi a rókák lakodalmát, amivel felkelti haragjukat. Át kell mennie a szivárvány alatt, hogy elnyerje bocsánatukat.
 
Sok nép mítoszaiban szerepel a szivárvány. A skandinávoknál a lelkeket vitték át hídján a túlvilágra. Japánban az istenek jöttek le rajta az égből. Ausztrália őslakói szerint Szivárványkígyó teremtette a világot. Másoknál az istenség íja, nyaklánca vagy koronája a szivárvány. A görög mitológiában istennő: Írisz, a hírvivő. Tarka ruhában, szárnyakkal ábrázolják. 
 
A magyar népi képzelet is eget-földet összekötő hidat látott a szivárványban, amelyen angyalok vagy tündérek közlekednek. Aki ujjal mutat rá, azt baj éri. Ha átmennek alatta, a fiú lánnyá, a lány fiúvá változik. Másik hiedelmünk szerint egyik vége a tóba vagy tengerbe ér, és hatalmas csőként felszívja a vizet. Ebből lesz az eső. Innen magyar neve is. A szivárvány szó a szív ige származéka, szivárog és szivacs szavunk rokona. Semmi köze a bennünk dobogó szívhez, sem a színekhez, sem a márványhoz, mint hangzása alapján gondolnánk. A magyar nyelv teljes szótárában (Ballagi Mór, 1873) első helyen még csövös készlet vízhúzásra és fecskendezésre a jelentése, és csak másodikként szerepel mint légtünemény. Pázmány Péter (16?17. századi író, esztergomi érsek) a bolhákról és szúnyogokról írja: oly szivárványt adott Isten nékik, mellyel igen hamar az ember bőrét általfúrják, vérét kiszíják. 
 
 
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek