![]() |
KÖZÖSKÖDÉS
Victor András Nekem is jó, neked is jó
Charles Darwin angol természettudós nevéhez kötődik az élővilág évmilliós fejlődésének, az evolúciónak az elmélete. Többnyire olyan ezerszer hallott kifejezések kapcsán emlegetik, mint a „létért folyó küzdelem”, a „természetes kiválogatódás” vagy „az erősebb kiszorítja a gyengébbet” − ezek mind harcról, küzdelemről, legyőzésről szólnak. Csakhogy a természetre ugyanúgy jellemző az együttműködés, a kölcsönös hasznosság, mint a versengés. Az evolúció eredménye, hogy két élőlény – például két faj – fokozatosan nélkülözhetetlenné válik egymás számára, hiszen az egyik már nem életképes vagy nem tud szaporodni a másik nélkül, és fordítva.
Ezt nevezik a biológiában együttélésnek, szaknyelven szimbiózisnak (görögül szin = ’együtt’, bio = élet).
Az együttélésre a biológia tankönyvek kedvenc példái a zuzmók. A kövek felszínén, fakérgen sokfelé látható színes foltok, bevonatok többnyire zuzmók. Lehetnek egészen laposak, mintha oda festették volna, de vannak pici, bokor formájú zuzmók is.
Csak mikroszkópban látható, hogy valójában kétfajta élőlény alkotja a zuzmó testét: egy hajszálvékony fonalakból álló gomba és egy hasonlóképpen fonalas moszat (vagyis alga). A zuzmót alkotó gomba nem olyan, mint a csiperke vagy a vargánya, ugyanis nincs kalapja. Egyébként a közismert kalapos gombák teste is ilyen hajszálvékony fonalakból épül fel benn a földben, de mi csak a kalapját látjuk, amikor kinő.
A zuzmót alkotó moszatfonalak azért zöldek, mert van bennük klorofill, amely képes a fotoszintézisre, vagyis arra, hogy a levegő anyagaiból és vízből – a napenergia segítségével – cukrot készítsen. Annyi cukrot gyárt a moszat, hogy abból a vele együtt élő gombának is jut. Erre azért van szükség, mert a gombák nem tudnak fotoszintetizálni.
A gombafonalak azonban kiveszik részüket a munkából: felszívják környezetükből a vizet és a benne oldott ásványi anyagokat, amelyekből a velük együtt élő moszat is kap, lehetővé téve ezzel a fotoszintézist. A szimbiózis lényege tehát, hogy nekem is jó, neked is jó. Önmagában egyik sem életképes, együtt azonban a legsivárabb sziklán is megélnek.
(A folytatás a téli számban olvasható)
|