Szerette az állatokat, még a nyirkos bőrű csúszómászókat is, de leginkább a tollasokat: 

a papagájok voltak a kedvencei. Iskolából hazafelé gyakran megállt a városka egyetlen állatkereskedése előtt, ahol apró testű, hullámos papagájokat is tartottak.

 

Egyik nap nagy színfolt virított a kirakatüveg mögött. Vadító, piros-sárga-zöld ruhában pompázó, nagy madár gubbasztott az öreg kalitkában. Dísznek hitte, de mikor beóvakodott az üzletbe, már látta: él a megtört fényű szem, s a nagy test néha ide-oda lépett a rúdon, mintha helyét keresné az idegen környezetben. 

 

Bár csak pár száz forint csörgött a zsebében, rákérdezett: eladó a papagáj? Nem eladó, rázta a bolt gazdája a fejét. Távoli rokonomról maradt rám, egy bolond öregasszonytól, aki sokáig Amerikában élt, s amikor magára maradt, hazajött meghalni... Különben ezek a nagy papagájok beszélni is szoktak, de ennek mondhatok bármit... a vásárlók is próbálkoztak vele, de hiába... Talán, ha egyszer a nevén szólítanák, ahogy az öregasszony... amerikaiul... A csorba fogú, öreg boltos fáradtan legyintett.

 

Akkor fejébe vette, hogy szóra bírja a papagájt. Zsebpénzét többé nem nyalánkságokra költötte, hanem magkülönlegességekre. Amire a boltos rámondta, hogy ínyencség és a madár szereti, azt megvette. Rendszeresen visszajáró, szívesen látott vevő lett. 

 

Az öreg tollcsomó eleinte rá se nézett. Hiába gügyögött neki, becézte, füttyögött, képzelt papagáj-hangokat utánzott – a madár meg se rezzent. 

 

Később, amikor a madár megszokta az illatát, a suttogó hangját, utána fordította a fejét, és elfogadta az ennivalót a kezéből. De egyetlen hangot sem adott ki. 

 

Iskolatársai megtudták, miért jár annyit a boltba, és Lóri pásztornak meg papagáj Jancsinak csúfolták. Amikor az iskolában idegen nyelvet kellett választania, ő amerikaiul akart tanulni. Így került az angol csoportba, s ahogy szókincse gyarapodott, egyre azon gondolkodott, milyen nevet adhatott rég elhunyt gazdája a madárnak. Sorra próbálgatta a megismert fiúneveket, mert a kereskedő mondta, hogy a madár hím – de a papagáj semmire nem válaszolt, s mintha megsértődött volna, dacosan odébb araszolt a rúdon. 

 

 

(A folytatás a téli számban olvasható)