bla

Haj-rá, és Bajusz is rá, Ritmuskészítők előre, Szellemvasút indulj, Szemedben a világ Kollázs-varázs legyen és Nézzük együtt Gulácsy Lajos képeit! Most kezdődik a Szójátéktéren a Tutyimutyi paksaméta, Sárgája nap, fehérje hold. Közben Blökkencs és Hencó a városba mennek, A medve városába, ahol Borka és az Incifinci várja őket, meg Tetkó, a tengerész, kezében Ólomkatona és ezüstkanál. És akkor... a hajó elsodródott. De az Időjáték… Pétere megjött. És a Tojásoló idején elterjedt a hír, hogy Aprópénz és rózsa akkor is kell a Szitakötő szótár szerint, ha Fűben, fában orvosság lakik, s ha Azt állítom: asztal, ez úgy hangzik, mint a nagy titok, hogy: Volt egyszer egy kemence.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép

Jámborné Balog Tünde

Sárgája Nap, fehérje Hold

Nagykarácsony napján nagy hóeső esett, / Hangos húsvét napján Duna megáradott, / Piros pünkösd napján rózsa megvirágzott – festi egy régi népdalunktermészeti képekkel az év nagy ünnepeit. Közülük is kiemelkedik a húsvét. Jelentőségét mutatja, hogy hosszú készülődés előzi meg, amit a régiek szigorúan betartottak. Még a hónapnevek is ehhez igazodtak: az egykori kalendáriumok februárt böjtelő, márciust böjtmás havának nevezték.

 

Húshagyó keddet, farsang utolsó napját féktelen mulatozással, evés-ivással töltötték mindenütt, hamvazó szerdaazonban, a nagyböjtkezdete, véget vetett a vigasságnak. Sokan egyenesen a mulatságból mentek hajnali misére hamvazkodni. (A bibliai időkben a bűnös azzal mutatta ki bűnbánatát, hogy hamut szórt a fejére, innen a szokás.) Ettől kezdve hat héten át a hétköznapokon nem ettek húst.

 

A nagyböjt vége, egyben csúcspontja a virágvasárnapot követő nagyhét. Nagycsütörtök az utolsó vacsora emlékezete; nagypéntek Jézus kereszthalálának napja; nagyszombat éjszakája és húsvétvasárnap feltámadásának örömünnepe. A húsvéthétfői locsolkodás már csak ráadás. E vidám szokás eredete az ősi termékenységvarázslásokban és a keresztelés szertartásában gyökerezik. Húsvét mozgó ünnep: március 22. és április 25. között a tavaszi napfordulót követő holdtölte utáni első vasárnapra esik.

 

Ha a karácsonyt fenyővel, a pünkösdöt rózsával társítjuk, a húsvét jelképe a kecskefűz bársonyos, szürke barkája. Virágvasárnap a barkaszentelés napja, sokan hazaviszik és megőrzik a következő húsvétig a szépséges ágakat.         

 

Nagypéntek ma is szigorú böjti nap a keresztény hívők számára. Gyerekkoromban, a múlt század derekán aznap csak pattogatott kukoricát ehettünk, és éhségünket még mardosóbbá tette a tűzhelyen rotyogó sonka csábító illata. Korgó gyomorral lestük a vacsoracsillagot, mert ha megjelent az alkonyi égen, leülhettünk enni. A vacsora is böjtös volt: hajában főtt krumplit kaptunk egy kis vajjal, de főúri lakomának éreztük a hosszú koplalás után.

 

Nagypénteken mossa holló a fiát, mondta evés után anyánk, és a mosóteknőbe állítva lecsutakolt minket, gyerekeket, hogy tiszták legyünk az ünnepre.

 

Nagycsütörtökön elnémultak a harangok. Az öregek azt mondták róluk, Rómába mentek. Helyettük fakereplővel kelepeltek. A mi városunkban a reformátusok sem harangoztak. Kisfiúk énekeltek zsoltárt a toronyban, ezt hívták bőrharangnak. A harangok csak nagyszombaton este tértek vissza. Amikor meghallottuk zengésüket-bongásukat, kiabálni kezdtünk: Kígyók, békák, szaladjatok, mögszólaltak a harangok!

 

A húsvéti lakoma régen a bibliai hagyomány szerinti bárány volt. Ma legtöbben főtt, füstölt sonkát esznek tojással, a húsvét legismertebb jelképével. Se szeri, se száma a húsvéti hímes tojással kapcsolatos szokásoknak. Egyik helyen beleszántották az első barázdába a jó termés végett, másutt villámcsapás ellen átdobták a háztetőn vagy elásták. Tették sírra, koporsóba, csecsemő fürösztő vizébe, gurították új asszony széke alá. Erdélyben az égre dobálták. Ilyen szép lögyél, ilyen fehér lögyél, ilyen kerek lögyél, mint ez a tojás, mondotta Tápén a keresztanya keresztgyerekének. A fiúk csokkantottak, törököztek vagy koccintottak a locsolkodásért kapott tojásokkal, s azé lett mind, akié ép maradt.

 

Húsvéti piros tojás, írott tojás, hímes tojás! Díszítik ősi jelekkel, egyszerű vonalakkal, reneszánsz virágmintákkal, nappal, holddal, csillagokkal, életfával, mennybe vivő lajtorjával. Akár a földgömbnek, van sarka, egyenlítője, délkörei, elfér rajta egy egész világ. Színesre festik, karcolják bicskaheggyel, ékesítik ecsettel, írják írókával, batikolják méhviasszal vagy maratják savval, hogy áttört legyen, mint a lyukacsos fehérhímzés. Fémrátétekkel díszítik: megpatkolják.

 

Sok régi mítosz szerint a mindenség tojásból teremtődött. Finn nyelvrokonaink eposzában a búvár-kacsa tojásának kettévált héjából támadt ég és föld, sárgájából nap, fehérjéből hold; a szintén finnugor izsórok szerint egy fecske széttört tojásaiból lettek az égitestek. Bizony, világjelkép a tojás, amiből három hét alatt pihés, eleven jószág kelhet ki. Élet születik a tojásból, ezért lett Jézus feltámadásának is jelképe.

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek