bla
Fülnyitogató a Palackba zárt üzenet: Akcióhős kerestetik Zsivajfalván. Találósok és Nyílt titkok a Szavakkal festett színházba hívnak: Nézzük együtt Klie Zoltán képeit! Álombetyár, Van véleményem. Van véleményed? Mit rejt a te éléskamrád? Ehető növényeket vagy A csodapipát? Majd magamtól kitalálom: Tündér vagy boszorkány a Bicegő bíbic, és mi a Szellemvasút.. avagy lehet-e szelíden harcolni? Segítenek ebben is Az égbolttisztítók, A szórakozott nyúl és A kapucnis béka, de Az okostelefon, a koltán és a gorilla is, meg Spartacus és A bárd. Könnyű lesz így a Szemétszedés Dezsővel. Jöhetnek Aztán végül aztán Az önkéntes tűzoltók, hiszen Este van, Indián nyár. Gyere kalákába, hej… A legjobb hely nem Robotvilág
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
Magamtól, magadtól önként, énként
Jámborné Balog Tünde

Gyere kalákába, hej!

Gyerekkoromban, a múlt század derekán tanyáról beköltöző szomszédaink hagyományos módon, kalákában építették fel házukat. Előtte búzát termeltek a telken, hogy ne álljon parlagon. Ekével szántotta fel ősszel a gazda, s a következő nyáron kaszával aratta le az aranyló búzatáblát. Felesége és lánya szedte a markot utána
 
A szalmát kazalba rakták. Nem volt kerítésük, öcsémmel alkonyatkor felkapaszkodtunk a kazal tetejére, hogy onnan nézzük a hazatérő csordát, a lebukó napot meg a felkelő vacsoracsillagot, és hallgassuk a tücskök hangolását.
 
Még javában tartott a nyár, mikor összegyűlt a szomszédék rokonsága. Sógor, keresztkoma, jóbarát kalákában húzta fel a házat alig egy hét alatt. Kitűzték a helyét, zsaluzatot, kalodát ácsoltak a falaknak. Pelyvával és törekkel, a gabona hulladékával keverték az építőanyagot, a megnedvesített sárgaföldet. 
 
A sarat talicskán hordták, és belapátolták a deszkák közé, ahol fabunkókkal döngölve tömörítették, tömték, a tömőmester vezetésével. 
 
Így épült a vertfalú ház, amire ugyancsak kalákában ácsolták a tetőszerkezetet, és rakták fel a szalmatetőt. A gazda borral kínálta önkéntes segítőit, akik tréfálkoztak, ugratták egymást munka közben. Még énekeltek is. A háziasszony nagy üstben főzte a gulyást, és a falu gyerekei összesereglettek, hogy nézzék a napról napra magasodó házat. Mi is folyton ott bóklásztunk öcsémmel, alig tudtak minket hazacsalogatni.
 
Ezért a munkáért nem járt fizetség, csak jó szó, étel-ital, és a viszonzás, amikor másnak volt szüksége a közösség segítségére. A gépek megjelenése előtt szántottak, kapáltak, arattak is kalákában. Közösen folyt a szüretelés, a kukoricahántás és minden olyan munka, amihez sok dolgos kéz kellett egyszerre. 
 
Ilyen volt a tollfosztás. A pehelytoll a lányok kelengyéjéhez kellett, a párna- és dunnacihákba. Női munka volt, akár a fonás a hosszú téli estéken a fonóban, guzsalyasban. (A guzsaly faragott farúd, arra kötik a len- vagy kenderszöszt a fonáshoz.) Édesapám ácsmester volt. Készített szövőszéket, kerekes guzsalyt… Édesanyám font, szőtt. Esténként a szomszédok jártak egymáshoz – a guzsalyasba – fonni. Szép, vidám esték voltak ezek, sok mesével és énekléssel, emlékezik egy idős erdélyi asszony. Moldvától Nyitráig ismerték az Este van, este van, nyolcat üt ez óra, minden szép leányka készül guzsalyasba kezdetű éneket. Tardon azt dalolták: A víg tardi kisleánynak nincs párja, mikor megyen délután a fonóba. A len és kender házi feldolgozása legtovább a csángóknál maradt meg. Klézsén nemrég még így hívogatták egymást a lányok: Énekeljünk, énekeljünk, guzsalyasba merre menjünk?
 
 
(A folytatás az őszi számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek