Egy tavaszi reggel a mi falunkban is megalakult végre az önkéntes tűzoltóegylet. Előző délután a bíró afelől érdeklődött a faluvégi kurta korcsmárostól, vajon mi a csudáért nem jött létre még minálunk is ilyen hasznos szervezet. S mivel a faluvégi kurta korcsmáros néhány héttel azelőtt, egy esős hajnalon arra riadt legmélyebb álmából, hogy szívébe éppen gyökeret ver a bíró iránti szeretet, magára vette a kérdést, s meg is felelte emberül. Másnap megalakultunk. Mindenki, aki fröccsöt inni járt a faluvégi kurta kocsmába, belépett az önkéntes tűzoltóegyletbe. 

 

Midőn a bíró hírét vette ennek, elégedetten vakarta meg a pocakját, s azon melegében megbízta a hájas tanácsnokot, a varroda tulajdonosát: varrjon nekünk egyenruhát! Csinosak és nyalkák lettünk mindahányan, mikor magunkra öltöttük az elkészült gúnyát. Parancsnokunkká a faluvégi kurta korcsmárost választottuk, miután a bíró és a rezes orrú tanácsnok is mondta, hogy egyedül ő ért a tüzek oltásához. Ezt követően elvonultunk gyakorlatozni a falunk határába. Felgyújtottunk egy szalmabálát, majd csatárláncot alkottunk a patakig, sapkánkba mertük a vizet, s kézről kézre adtuk. A sapkák ugyan elértek a tűzig, csak éppen víz nemigen maradt bennük odáig.

 

Szerencsére kiadós zápor szakadt a nyakunkba, a tüzet sebesen eloltotta, s mi diadalittasan, a jól végzett munka örömével ünnepeltük a sikeres gyakorlatot a faluvégi kurta kocsmában.

 

Két hétig minden este gyakoroltunk, a csillagok alatt, a jó illatú réten. Ám parancsnokunk bölcsessége folytán többé nem szalmabálát gyújtottunk meg, hanem tábortüzet raktunk, amin szalonnát süthettünk meg hagymát, így mindannyian jól belakmároztunk, aztán gyorsan és egyre gyakorlottabban számoltuk fel a parázzsá lett tüzet. 

 

Attól fogva a mi falunkban mindenki tudta: biztonságban alhat, az önkéntes tűzoltók megvédik álmát az éjjel támadó alattomos tűzvészektől. És ebben a falunk lakóinak igaza volt. 

 

Nappal támadó tűzvészre azonban senki nem számított. S majdnem ez lett a vesztünk! Mert egy napon valaki kiverte a pipáját a száraz mezőn, a szikkadt fű lángra kapott, s a vörös kakas beszökött a falunkba. 

 

(A folytatás az őszi számban olvasható)