bla

Mit fogtál ki?, Torzonborz, Mit fogott a hálótok? Hogyan szólíthatom? Tudod, Jetik a  tengerben is laknak. Halló! Háló? Mivel lát jól az ember?, Gyöngyhalászok. Csobbanjunk! és Nézzük együtt Szobotka Imre képeit! Vigyen minket a Szellemvasút, avagy a sírás és nevetés ereje Nagymama tenyerén, suhanjunk Mint hal a vízben, mint Az istennő madara, mint A növénydoktor a Zöld ebéd után. Táltoslovam patkója csattog ott: Játék az utcán.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Fenyő Ervin

Játék az utcán

Nehéz pontosan megmondani, mikor ér véget egy művészeti stílus, s mikor kezdődik valami új. A középkorban már a 13. század során érzékelhető volt a változás. Az itáliai költő, Dante híres művét, az Isteni színjátékot nem latinul, hanem olaszul írta. Giovanni Boccaccio (ejtsd: dzsovánni bokaccsó) is ezen a nyelven alkotta meg Dekameron című novellafüzérét. Szemlélete is eltért a középkorétól. Történetei nem szent életű emberekről szóltak, szereplőinek többsége az élet felhőtlen örömeit keresi. Mindkettőjük művében fontos új elem az arányosság. Az Isteni színjáték 100 énekből áll: a bevezető első éneket háromszor 33 követi. A Dekameront 100 novella alkotja. A firenzei pestisjárvány idején öt férfi és öt egy templomba menekül. Tíz napon át történeteket mesélnek egymásnak, naponta egyet-egyet. Úgy érzik, nem is a hit, inkább a mesélés szabadsága és fantáziájuk gazdagsága védi őket

 
Arány és szabályosság a 14–15. században még fontosabb lett. Az új stílust az utókor újjászületésnek, idegen szóval reneszánsznak nevezte el. A templomi éneklést felváltotta a hangszeres muzsika, a gazdag, e világi hangzás, amelynek harmóniái nagyon eltértek a korábbi templomi énekekétől. A zeneszerzőket, alkotókat dicsőség és elismerés övezte
 
A képzőművészetben a középkori táblaképek aranyozott hátterét felváltotta a kék ég és a táj, amely távlatot adott az előtérben ábrázolt alakoknak. 
 
A változás a színjáték történetének is új irányt szabott. A fennkölt templomi játék-kezdemények, a komor egyházi szertartások után az emberek másra vágytak.
 
A művészetek történetében megfigyelhető, hogy a stílusváltások a világ más-más pontján, szinte azonos időben, mégis egymástól függetlenül játszódnak le. Utólag jól látszik, hogy a reneszánsz bölcsője Itália volt, az újfajta színjátéké pedig Velence. 
 
 
(A folytatás a nyári számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek