![]() |
Bene Zoltán | Orr Máté Nagylábú Szömörce Nagylábú Szömörce nem áll rokonságban a titokzatos Nagylábúval. Sem a jetivel. Beszélik, egy óriás leszármazottja. Történetesen a szép-szép-szépunokája. Holott Nagylábú Szömörce nemhogy háromszorosan, de egy körömfeketényit sem szép. A lába viszont kétségkívül hatalmas. Ötvenkilences cipőt hord. Amúgy majdnem mindene kisebb az átlagosnál. Kivéve a fejét, ami hangyaorrnyit nagyobbra nőtt, mint a többieké. Nagylábú Szömörce nem éppen vonzó külsejű. Akárki elképzelheti.
De falunk lakói szeretik Nagylábú Szömörcét – mindaddig, míg meg nem szólal. A hangja ugyanis elviselhetetlen. Fülrepesztő, szívszakasztó, égszakadást-földindulást fakasztó, egy szó mint száz: borzalmas! Ha kiereszti, fusson, ki merre lát!
Egyszer Nagylábú Szömörce mégis a hangja által szerzett igen nagy megbecsülést.
Úgy esett, hogy Vérestorkú Messzirekiáltó betoppant a falunkba. A faluvégi kurta korcsmában egy álltó helyében mindjárt meg is ivott kilenc hordó sört, hét demizson bort és három üveg szilvapálinkát, megevett közben két libát sütve, három tyúkot főzve és hat kecskebékát rántva. Mikor mindezzel végzett, kifordította a zsebeit, hogy mindenki lássa: egy árva fityingje sincsen. A faluvégi kurta korcsmáros menten tördelni kezdte a kezét. Ettől mindannyian erősen megijedtünk, sápítoztunk, reszkettünk. Vérestorkú Messzirekiáltó szíve megesett rajtunk. Bűnbánóan lesunyta a fejét, s megígérte, megmenti a faluvégi kurta korcsmát az összeomlástól: a negyedik faluban lakozó unokafivérével kiegyenlítteti a számláját. Ki is állt rögvest a faluvégi kurta korcsma elé, s mivel nem tudta rokonának telefonszámát, hát jól megvetette sarkát a göröngyök között, és irtózatos hangerővel elordította magát. Mintha többezer wattos hangfalakat építettek volna Vérestorkú Messzirekiáltó kútmély torkába. Egyesek mindenesetre esküdni mertek volna, hogy csakis erről lehet szó. Vérestorkú Messzirekiáltó nem cáfolta, nem is hagyta jóvá a feltételezést, igyekezett imbolygásán úrrá lenni, s a vállát vonogatta. Megingásának nem az elfogyasztott ital az oka, bizonygatta, hanem a tüdejéből kiáradó légáramlat ereje. Tudna ő messzebbre is kiáltani, állította, ám akkor a maga keltette légáramlat elsöpörné, képtelen volna úgy megvetni a sarkát, hogy el ne röpüljön, s ne zúzza össze magát a világvégi sziklákon.
(A folytatás a téli számban olvasható)
|