bla

Volt egyszer egy ösvény A méhkirálynő birodalmában, ott látta A nyár kisinasa A Nagy Bicajtúra kirándulóit suhanni Két keréken. Amikor megkérdezték tőle: Jó úton járunk? – ezt válaszolta: Ha a Vakáció =Expedíció, ha A négy évszakon át a Rókával együtt haladva a Szellemvasút és A dal szárnya vezet, akkor: Süss fel, nap! – vagyis, igen. Ez áll a Szitakötő szótár és a Régi históriák lapjain, ezt láthatjuk Anna Margit képeit nézegetve, ezzel játszik az Ősnyelvtan szerint a Szójátszótéren Széltoló. Közben hallani, hogy tart a  Szúnyog-koncert, és az egyik mese Máriáról, a másik a Sárkánybőrről, a harmadik A föld köldökéről szól, a negyedikben meg azt olvassuk: És akkor… nekirontott a szélmalmoknak. Ki volt az?   

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Kállay Géza

Ősnyelvtan

„Amikor a felnőttek valamilyen dolgot megneveztek, hangokat hallattak és sokszor a testüket is a megnevezett tárgy felé mozdították, néha rá is mutattak. Én pedig láttam és felfogtam, hogy azokkal a hangokkal, amit kiejtenek, egy-egy dolgot neveznek meg, hogy a hangok arra a bizonyos dologra vonatkoznak”. Ezeket a szavakat a korai középkor egyik legnagyobb gondolkodója, a 4–5. században élt Ágoston (latinosan Augustinus, ejtsd: augusztinusz) írta Vallomásokcímű könyvében. A mai Algériában született, amely akkor még a Római Birodalom fennhatósága alá tartozott, és minden művét latinul írta. Ez volt az anyanyelve, bár a tartomány régi nyelvét, a punt is sokan beszélték azon a területen. Ágoston – Európában valószínűleg elsőként – megpróbálta elképzelni, hogyan tanult meg beszélni.

 

Szerinte a nyelvet úgy tanuljuk meg, ahogy egy tárlatvezetésen megtudhatjuk, melyik festménynek mi a címe, és ki festette. Például vezetőnk rámutat egy képre, és azt mondja: „ez Anna Margit műve, a címe Bohóc kék-piros csíkos trikóban”, s mi ezt „látjuk és felfogjuk”. A múzeumokban a kép mellett kis címkén olvashatjuk a festő nevét és a kép címét. De anyanyelvünk tanulása közben hogyan ismerjük fel a kapcsolatot egy-egy kép, azaz tárgy és egy-egy címke, azaz hangsor között? A kapcsolatra általában emlékszünk, de arra már nem, hogy mikénttanultuk meg. Nehéz elképzelni olyan felnőttet, aki egy reggel kézen fogja a kisgyerekét azzal, hogy: „na, ma megtanuljuk a lakásban lévő tárgyak nevét. Ez egy asztal, ismételd: asztal; ez az ablak, hogy mondjuk? – ablak”, és így tovább. Az anyanyelv tanulása nem tárlatvezetés. A szavakat, hanglejtést, kiejtést sajátságos és természetes helyzetben, meghatározott szerkezetekben, azaz mondatokban tanuljuk meg. Minden nyelvnek vannak szabályai, amelyek előírják, melyik szó és milyen formában kerülhet egy másik mellé. Például megtanultuk, hogy a magyarban, ha két vagy annál több dologról van szó, a dolgok nevét nem kell többes számba tenni: nem azt mondjuk két, három székek,hanem két, három szék.Ez például az angolban vagy a németben másképp van, a széknek megfelelő szót többes számba kell tennünk.

 

De anyanyelvünk nyelvtanát sem könyvből tanuljuk. Azt halljuk: „segíts megteríteni az asztalt” vagy „nyisd ki az ablakot”, és a mondatokból vonjuk ki a szabályokat. Közben különböző cselekvésekben, tevékenységekben veszünk részt: segítünk teríteni, kinyitjuk az ablakot, illetve utánozzuk azt, aki terít és kinyitja az ablakot, és sokszor kimondjuk, utánozzuk azt is, amit hallunk. Az elhangzó mondatokat és a helyzeteket, amelyekben elhangzanak, együtt tanuljuk meg, és nem úgy, ahogy később egy idegen nyelvet vagy a történelem– és fizikaleckét, hanem ahogy a járást, az evést, vagy később a biciklizést. Kicsi gyerekként sok hibát ejtünk, gyakran kijavítanak, de három-négyévesen többé-kevésbé értelmesen beszélünk – ám még az anyanyelvünket sem tudhatjuk tökéletesen. Óvodás korunkban már ritkán ejtünk nyelvtani hibákat, a szókincsünk és fogalmazási készségünk azonban szinte életünk végéig gyarapszik. A fizika– vagy történelemleckét, sajnos, könnyű elfelejteni, de az anyanyelvet szinte lehetetlen. Előfordul, hogy ha valaki sokáig más nyelvi környezetben él (persze nem mindegy, hány éves korától), egy-egy szó nehezen jut eszébe, de ha visszakerül az anyanyelvet beszélők közé, nagyon gyorsan szinte minden visszatér.

 

A gyerekek bámulatosan hamar megtanulnak beszélni. Több nyelvészt és pszichológust el is gondolkodtatott ez a gyorsaság, és arra a következtetésre jutottak, hogy talán minden ember agyában van egy központ, amely arra vár, hogy kitöltsük a nyelvvel, amelybe beleszületünk. Ebben a központban nagyon általános szabályok vannak, például valaki/valami valamit csinál valahogyan. Ezeket tölti fel tartalommal a körülöttünk beszélt nyelv. Feltételezték, hogy minden nyelv mélyén ugyanaz a szabálygyűjtemény, ősnyelvtan lappang, és ezért tanulunk meg gyorsan beszélni. Talán a nyelvi készség magyarázza, hogy a nyelvet mindjárt alkotó módon használjuk, és olyan mondatokat tudunk létrehozni, amelyeket előttünk még senki nem mondott ki. Ebből élnek a költők is. Például József Attila Ódacímű versében azt írja: „a pillanatok zörögve elvonulnak”. A szerkezet jól ismert: alany + módhatározó + állítmány. Sok ilyet tudunk gyártani: „a katonák zajosan menetelnek”, „a lányok ügyesen bicikliznek” stb. József Attilánál nem is a szerkezet meglepő, hanem hogy milyen szavak kerültek egymás mellé, és hogy akkor is megértjük a költő szavait, ha életünkben először halljuk a verset. Anyanyelvünket tehát nem úgy tanuljuk meg, ahogyan egy magyar–idegen nyelvi társalgási zsebkönyvből nézzük ki a mondatokat. Ott ilyeneket találunk: Hol van a legközelebbi bolt? vagyKérek egy pohár vizet! Az idegen nyelvű mondatokat a magyar mondatok tökéletes megfelelőjeként használjuk, papagájszerűen ismételjük, de belső szerkezetüket nem ismerjük. Anyanyelvünkön azonban igazán eredetiek lehetünk, és felismerhetjük mások eredetiségét is. Te is kipróbálhatod: keress ki egy verset, nézd meg, hol kerültek egymás mellé meglepő szavak, és próbálj hasonlókat kitalálni. Vagy már ki is találtál? Önkéntelenül? Ha kicsit figyelsz arra, amit mondasz, biztosan találsz mondatokat, amelyeket előtted még nem mondott ki senki.                                  

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek