Azt hiszem, minden idők legkülönösebb érettségi vizsgájára került sor 1881 márciusában Budapesten. Aki az elegáns és méltóságteljes tanár urak előtt megjelent, nemcsak hogy nő volt és már harmincnegyedik évében járt, de két esztendeje orvosdoktorrá is avatták! No, nem Magyarországon, mert akkoriban egyetlen diplomás magyar nő sem létezett, és a felvilágosult kulturális minisztertől az egyetemi tanárokig, az ország gazdasági és szellemi vezetőitől a hivatalnokokig mindenki ostoba modernkedésnek, sőt, veszedelmesnek tartotta, hogy nők diplomát szerezzenek. Persze, sejtheted, a „mindenki” ebben az esetben csupa férfi volt. Manapság alig érthető, hogy még a 19. század végén is törvény tette lehetetlenné a nők egyetemi tanulmányait, és neves tudósok komoly konferenciákon próbálták bizonyítani, hogy a lányok agya eleve alkalmatlan sok ismeret befogadására és önálló gondolatokra.

Hanem még azt sem árultam el neked, ki tesz itt érettségi vizsgát – pontosabban a vizsga szóbeli részét, mert az írásbeliken korábban sikeresen túljutott. Gondolnád-e, hogy az egyszerűen öltözött, karcsú, diáklánynak látszó Hugonnai Vilma grófkisasszonynak született, és addig is rengeteget küszködött, míg megjelenhetett a vizsgáztatók előtt? De mennyi idő és türelem kell még, hogy magyar orvosnőként dolgozhasson! A zürichi és a budapesti orvosavatás között tizennyolc év telt el.

Hugonnai Vilma már gyerekkorában is gyógyítani akart. Édesanyja tüdőbeteg lett, és a művelt, fegyelmezett asszony igyekezett megvédeni hat gyerekét a fertőzéstől. Először is nem engedte őket testközelbe. Pár percekre találkozhattak vele, de csak kellő távolságból láthatták, és szigorúan tilos volt közelebb lépni, nemhogy megölelni vagy hozzábújni. Vilma még szenvedélyesebben dédelgette hát a babáit, nemcsak gondozta és tanította, de gyógyította is „gyerekeit„. Saját magát is meglepték vakmerő ábrándjai, de a képzeletnek nem parancsolhat senki: miért nem lehet ő orvos?!

(A folytatás a nyári számban olvasható.)