bla

Hogy mit láttam? Elmondhatom. Kövér, zöld malacot A fény útján és Szembeötlő különbségeket A szem üvegeaz üveg szeme, és A lélek ablaka között. Láttam még a Fénysebességű információk szerint Változatok egy témára jelölés alatt A folyók szelíd óriását, A vad fusztra harapását és Kmetty János képeit. Az állatok kiáltványa pedig azt tudatja, hogyA beszéd: zene! és Szőrös bőrös meg a többiek a Titkok társaságának tagjai, és az Időjáték Moszkva kiürítésének 1812-es tényeit sorolja. De mit mond Kincskutató Janus? Hogy Enyém, tiéd, miénk a Szellemvasút… avagy a gyógyítás szenvedélye.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép

Kricsfalussy Beáta

A szem üvege - az üveg szeme

Az idők kezdetétől különböző civilizációk különbözőképpen magyarázták az éjszakai égbolt titokzatos jelenségeit, de megfigyeléseiknek nem volt semmiféle tudományos alapja. Egy nagyon régi elmélet szerint a Föld üveggömbben helyezkedik el, és a csillagok lukak a gömb falán, amin keresztül a mennyek fényei világítanak át.

 

A 17. század elején feltalált távcső segítségével lehetővé vált naprendszerünk megismerése. De a távcső feltalálásához először az üveglencsét kellett felfedezni. Már i. e. 2000 tájékáról kerültek elő kvarckristályokból csiszolt átlátszatlan lencsék, ezeket azonban valószínűleg csak díszítésre használták. A 9. században egy arab tudós említi először, hogy az üveggolyóból hasított gömb és síkfelület által határolt átlátszó szelet alkalmas betűk nagyítására. Kétszáz évvel később egy angol természettudós, Roger Bacon (ejtsd: rodzser békön) említi írásaiban az üveglencsét mint nagyítót. Az üveggel ennél sokkal korábban is nagyítottak: az i. e. 1. században Seneca (ejtsd: szeneka) római államférfi, filozófus vízzel teli üveggömböt használt az olvasáshoz.

 

Az első szemüveget valószínűleg az 1280-as évek végén Muranóban készítették, ami a középkorban is a kristályüvegipar híres központja volt. A kezdetleges, orrnyergen ülő szemüvegek után elterjednek a szalagból vagy zsinórból készült szemüvegszárak. Ezeket áthurkolták a fülön, vagy a szalag végére erősített súlyokkal rögzítették. Az eleinte igen drága szemüvegek viselése a kevés számú írni-olvasni tudó szerzetes és tudós, valamint a gazdagok kiváltsága lett, és mint szépítő eszközt olyanok is viselték, akiknek egyébként nem volt szükségük szemüvegre.

 

A könyvnyomtatás elterjedésével a jobb minőségű üveganyagoknak és csiszológépeknek köszönhetően a szemüveg luxuscikkből használati tárggyá lett. Megjelentek a távolba látó, majd a bifokális – közelbe és távolba is látó – szemüvegek és a merev szemüvegszárak is. De készítésükhöz nem vizsgálták a szemet, előfordult, hogy a testmagasság alapján szállítottak házhoz szemüvegeket! Mások inkább arany fülbevalót vettek, mert a régi tengerészek úgy tartották, az is elegendő a látás javításához.

 

Az optikai lencse használata és a távcső feltalálása között még 300 évnek kellett eltelnie. Nem tudjuk, ki készítette az első távcsövet, de egy holland szemüvegkészítő szabadalmaztatta először, és így vált széles körben ismertté.

 

A látcső, vagy más néven teleszkóp Galileo Galilei olasz tudós kezében lett csillagászati műszerré 1609-ben. Saját készítésű távcsöve ugyan kis nagyítást tett lehetővé, szűk látómező mellett, de ő figyelte meg elsőként a Hold krátereit, és végzett számos, addig ismeretlen csillagászati megfigyelést. A Galileiről elnevezett távcsőben a lencsék kissé homályos képet adtak, de idővel felfedezték, hogy nagyobb fókusztávolságú lencsékkel élesedik a kép. Így sorra készültek a hosszabbnál-hosszabb teleszkópok, némelyik az 50 métert is elérte. 

 

(A folytatás a nyári számban olvasható.)

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek