Vizet áraszt, vihart kavar a Tavaszvita – Tudod, honnan fúj a szél? A Lépkedő szélevők, Szél szárnyán érkezők A szivárványszínű selyemzsinór mentén látják A víziló fogyókúrájának vízióját, ha Nézzük együtt Bálint Endre képeit! És akkor eljutunk a Fényben A Titanicig, a Moszkitótól a Tinizümmig, a Kicsi, a kisebb és a törpék közé, A nyúl, a jászol és a gát vidékére – valamennyi: Enyém, tiéd, övé. Ez a Szellemvasút – avagy az átváltozás öröme. A Varázsló a lakodalomban azt kéri: Nyelveljünk! Agyas vagy? Hallás és figyelem kell, s a Különös háziállatok meg a Szitakötőszótár, Sári és Nemszemétke, valamint Szent György, szép vitéz segít.
![]() ![]() |
Jólesz György Tavaszvita Jaj, úgy vártam már a tavaszt! Hogy befest majd mindent zöldre, Virágra virágot fakaszt, Bogarakat szór a földre.
– Bogarak! – legyintett anyám. – Zápor zuhog, rozsdás leszek! És a sárlatyakos tanyán Dülöngélnek részeg szelek.
Ó, hogy vártam már a tavaszt! Ujjongást a madárdalban. Földszagú hóember-panaszt, S látni, mennyi bimbó pattan.
– Ugyan! – horkant föl az apám. – Részeg duhaj! (Még hogy bimbó!) Dobog a korcsma asztalán, S örülhetsz, ha holnap nincs hó.
De én csak vártam a tavaszt, Kedvenc évszak-cimborámat. Ezt az édes tündér-kamaszt, Ki kincsével elkápráztat.
– Még hogy kinccsel! – mondták ketten. – Ez csak egy szeszélyes vándor! Nevettek rajtam rekedten. – Részeges madárdal-kántor!
Érvre ellenérvet hoztunk, Eldönteni: csúf vagy bájos, És amíg így vitatkoztunk, Elillant a drága május.
Te is várod a tavaszt? Milyennek képzeled: édes tündérnek, szeszélyes vándornak vagy egészen másnak? Írd és rajzold le, majd küldd el a szerkesztőség címére postán vagy e-mailben 2012. április 13-ig! Ne felejtsd el megadni a neved, életkorod, az iskolád nevét és postacímét! A legszebb munkák beküldőit megjutalmazzuk. |