bla

A Szóbeszéd hóemberekről szól ezúttal, hiszen tél van, Fagyra fagy jönA levegő is megfagy. Gyere, öreg, Betlehembevagy A sólyomfejű isten országába, és közben Beszélgessünk a beszédről! Ismerd meg magad! és Nézzük együtt Aba-Novák Vilmos képeit! Áramszünet esetén meghallgatjuk Micur és a mészkőrobbanás meg Holdonfutó Jankó és Don Juan történetét, majd megismerkedünk A tojástörő keselyű és a takarító delfin meg a Tevékeny talajlakók mindennapi életével. Ekkor már visz minket a Szellemvasút… avagy a nagy adag szeretet, értjük a Vörös iszap és magyar ezüst kapcsolatát, és vár a Búvóhely aranyrögökkelmindez, a Szitakötő szótár is: Enyém, tiéd, miénk.

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
Kép
Kép
NÉZZÜK EGYÜTT...


Aba-Novák Vilmos képeit!

Az 1937-es párizsi világkiállításon Aba-Novák Vilmos képei láttán így kiáltott fel Picasso (ejtsd: pikasszó), az akkor már híres festő: „Ki ez a barbár zseni?” És ezt a „barbár zsenit” a zsűri is elismerte, neki ítélte a nagydíjat, és négy év múlva, élete végén egy másik nemzetközi elismerést is kapott Velencében. Itthon a harmincas évektől a korszak kedvelt, sokat foglalkoztatott, vallásos tárgyú freskói révén népszerű művésze volt. Pályája során Európa-szerte szerepeltek képei különböző kiállításokon és Amerikában is sikeresen dolgozott.


Másfél évig ösztöndíjjal élt Olaszországban, ott alakította ki sajátos festési módját, festői világát. 1894-ben született, gazdag, tevékeny életet élt, és alkotóereje teljében halt meg 47 évesen.


Nézzük együtt Aba-Novák képeit, és vegyük észre, mi az a sajátos festői mód és világ, amit minden maradandó értéket alkotó művész kialakít magának, s szinte első pillantásra fölismerhető! Két irányban is tájékozódhatunk, mert a mit festett és a hogyan festett egyaránt erőteljesen jellemzi műveit. Könnyebb az elsőt megragadni (és nála fontosabb is): a tarka, vaskos, látványos jelenetek vonzották, a cirkusztól a vásárig. Kortárs képelemzője írta, a Pihenő artisták című képére is utalva, hogy Aba-Novák „legszívesebben a cirkusz népének világát festi. Hiszen ez áll legtávolabb a hétköznapiságtól, itt öltözködnek a legkülönösebb ruhákba, itt esetlenkednek a leggroteszkebb bohócok, itt a legtarkábbak a színek… Itt csupa játék van, csupa törvényszerűtlenség, s ha ez a cirkuszi társaság napközben kiül furcsán összevissza kocsitábora közé, eszik, iszik, dohányzik, vagy apró tréfáit gyakorolja, akkor is mennyire más ez… megelevenedett mesevilág.” Talán a köznapitól eltérő más keresése vezette a vallásos témák, alakok megalkotásához is, és mivel technikailag bravúros könnyedséggel dolgozott, azonos átéléssel, erővel jelenítette meg a hit és a közönséges valóság képeit. Ez a nyílt és érzelemmel telt szemlélődés, a festés munkájában megmutatkozó öröm látható a Pipás önarcképen is.



(A folytatás a téli számban olvasható.)

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek