Beszélgessünk a beszédről! – mondja Éles Kés és Tompa Kés a lakodalomban, míg Szent Mihály útján és a Hagyásfa árnyékában Ősz húrja zsong, Az ősz színei és a Szóló szőlő egy Késő nyári emlékkel együtt élnek Bodocs meséiben. Közben a Komposzt – oszt és szoroz!, hogy lássuk Fától az erdőt, ha eljön Suli hava, és Nézzük együtt Perlrott Csaba Vilmos képeit! meg a Kondenzcsíkot is. Kérdés, vannak-e Ismeretlen szigetek?, és Időkapuk a város szélén, és Mit eszik a zombiféreg? Ismerd meg magad! Pegazus hátán, Szellemvasúton, Időjátékban a Szitakötő szótár és a Nagyon zöld könyv segítségével, mert Egy hét múlva két hete, hogy ez mind: Enyém, tiéd, miénk.
![]() ![]() |
Kámán Balázs Ismerd meg magad! 3. Ígértem, hogy egyetlen, a 17. században rendezett anatómiai bemutatóról mesélek, s nem azért, mert ott és akkor valaki különös felfedezést tett az emberi testről. Ami azon az amszterdami bemutatón történt, a rész-eredményeknél fontosabb – talán a tudomány fejlődése szempontjából is.
1632 januárjában közhírré tették, hogy a neves és népszerű Tulp doktor tart nyilvános boncolást. A rendezvényre – mint manapság egy-egy rendkívüli színházi bemutatóra – különböző európai országokból is érkeztek látogatók. Közismert volt ugyanis, hogy a negyvenesztendős Tulp milyen sokat tett már Amszterdam betegellátásáért, sikeresen gyógyított, közben orvosi iskolát szervezett és könyvet is írt. A tudós doktor maga kérte fel a fiatal, akkor még nem híres festőt, Rembrandtot, hogy örökítse meg az eseményt, amelyet egyébként a város vezetése is jelentékenyen támogatott. Hirtelen divatos lett a természettudományok, így az anatómia fejlődését államilag is segíteni. Az elismerés egyik kifejezése volt a nyilvános boncolás. Csak pár évtizede, pontosan 1600-ban rendezték Prágában az első ilyen bemutatót, és mindjárt négy napon át tartott a közönség-szórakoztatás. Akkor is akasztott férfi testét tárták fel, s a kivégzést a kívánt napon hajtották végre – hirtelen magától értetődőnek tartották, hogy az orvostudomány fejlődése érdekében megrendeljék a halált és színházi kelléknek a tetemet. S ebben a művelt embereknek kételkedni sem illett. Vagyis egyszeriben nyilvános, sőt, hivalkodó lett, ami addig szigorúan tiltott volt.
|