Beszélgessünk a beszédről! – mondja Éles Kés és Tompa Kés a lakodalomban, míg Szent Mihály útján és a Hagyásfa árnyékában Ősz húrja zsong, Az ősz színei és a Szóló szőlő egy Késő nyári emlékkel együtt élnek Bodocs meséiben. Közben a Komposzt – oszt és szoroz!, hogy lássuk Fától az erdőt, ha eljön Suli hava, és Nézzük együtt Perlrott Csaba Vilmos képeit! meg a Kondenzcsíkot is. Kérdés, vannak-e Ismeretlen szigetek?, és Időkapuk a város szélén, és Mit eszik a zombiféreg? Ismerd meg magad! Pegazus hátán, Szellemvasúton, Időjátékban a Szitakötő szótár és a Nagyon zöld könyv segítségével, mert Egy hét múlva két hete, hogy ez mind: Enyém, tiéd, miénk.
![]() ![]() ![]() |
NÉZZÜK EGYÜTT...
Perlrott Csaba Vilmos képeit! „Mindvégig szenvedélyesen szeretett: keresni, megtudni, megcsinálni, megpróbálni, megérteni, megvizsgálni…” – mondta Perlrott Csaba Vilmosról egyik festőtársa. Ezek a szavak nemcsak az 1880 és 1955 között élt művész egyéniségét jellemzik, hanem segíthetnek bennünket is, ha együtt nézzük képeit, és meg akarjuk indokolni, hogy miért tetszik, amit látunk.
|