Beszélgessünk a beszédről! – mondja Éles Kés és Tompa Kés a lakodalomban, míg Szent Mihály útján és a Hagyásfa árnyékában Ősz húrja zsong, Az ősz színei és a Szóló szőlő egy Késő nyári emlékkel együtt élnek Bodocs meséiben. Közben a Komposzt – oszt és szoroz!, hogy lássuk Fától az erdőt, ha eljön Suli hava, és Nézzük együtt Perlrott Csaba Vilmos képeit! meg a Kondenzcsíkot is. Kérdés, vannak-e Ismeretlen szigetek?, és Időkapuk a város szélén, és Mit eszik a zombiféreg? Ismerd meg magad! Pegazus hátán, Szellemvasúton, Időjátékban a Szitakötő szótár és a Nagyon zöld könyv segítségével, mert Egy hét múlva két hete, hogy ez mind: Enyém, tiéd, miénk.
![]() |
Fábián Emese Időkapuk a város szélén Ha egyik városból a másikba utazol, vagy kirándulsz a lakóhelyed környékén, olyan ipari épületeket láthatsz, amelyek felidézik a száz vagy százötven évvel ezelőtti életet. Valóságos időkapuk ezek – s legtöbbször a település szélén találhatók. A fák mögül előbukkan egy csíkos víztorony, mintha pizsamát viselne, vagy egy vörösesbarnára sült malom, másutt egész gyártelep – némelyik csöndes és elhagyatott, régóta nem készül benne semmi, de vannak átalakított és újra, másfélére használt létesítmények. Egyik feltűnő, sőt, hivalkodó és tekintélyes, másik meg szerényen meghúzódik.
|