Tudjuk: Egyik kutya, másik eb, de ha Kutya meleg van, akkor sincs két egyforma, el ne hidd – te csak Motoszkálj!, mint Indiánok az őserdőben, és Ismerd meg magad! aztán Nézzük együtt Márffy Ödön képeit! meg a Tájműveket. Veréböreg, a vándor szerint ehhez kell Egy palack levegő, mert nem vagyunk az Aranykorban, csak A fény és eső havában, s kinyílt A lótusz virága. És még? Három bumfordi sétál a Festéktörténelem lapjain, és Drakula azt mondja: Sakk! – majd így folytatja: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem… Mi az a Meseutca?, avagy a barokk erkély lázadóit kérdezzem? A konyha tündére válaszul a Szitakötő szótárra mutat, oda fordulj, én az Erdőben jártam. Vagy a Délibáb galaxisokon? Ki tudja…
NÉZZÜK EGYÜTT...
Márffy Ödön képeit! Márffy Ödön l878-ban született, és 1959-ben bekövetkezett haláláig megélte a történelem megannyi erőszakos eseményét, köztük két világháborút, de munkáin a tragédiák nyoma közvetlenül alig látható. Tájképein, csendéletein, arcképein, az emberi testet bemutató művein a világ fénypompában vibráló békés látványai sorakoznak.
Párizsban tanult festeni, a század elején megújuló művészetek központjában, és ő is követte a modern festők irányelveit, de nem lett soha szélsőséges, sem festői módjában, sem témáinak kiválasztásában. Akkor sem, amikor a Nyolcakelnevezésű (napjainkban újrafelfedezett) csoport tagjaként alkotott, és teljes azonosulással vett részt a kulturális megújulásában. A modernizmus Magyarországon is nagy vitákat kavart, az irodalomban a Nyugat folyóirat, a festészetben a Nyolcak köre, a zenében a Bartók és Kodály nevével jelezhető törekvések körül. Ezek a művészeti műhelyek akkor pompásan együttműködtek. 1911-ben például a Nyolcak kiállításán a Nyugat írói-költői felolvasást tartottak, a zenészek meg koncertet adtak. Márffy személyes kapcsolatot is tartott Adyval, és a költő halála után, 1920-ban feleségül vette özvegyét, Csinszkát. Ez festészetében, életében is gazdag szakaszt hozott az akkor már elismert művésznek, ekkor érte el legnagyobb művészi és társadalmi sikereit. Csinszka 1934-ben meghalt, s Márffy egy évig alkotásképtelen volt. A második világháború után a baloldali érzelmű festőt a művészetpolitika mellőzte, csak halála előtt egy évvel jutott összegző kiállításhoz.
(A folytatás a nyári számban olvasható.) |