Hiába légkondicionálás, központi fűtés, hőszigetelt falak, a természettől nem tud elszakadni az ember, mi is az időjárás köldökzsinórján függünk. Elég kinézni az ablakon, hogy lássuk, milyen az idő, s ha kilépünk az ajtón, a bőrünkön is érezzük. Nem csoda, ha érdekel minket. Beszélünk, írunk, vitatkozunk róla; időjárás-jelentést hallgatunk; az interneten a Meteorológiai Szolgálat és az Időkép honlapjait böngésszük.      

Az első fennmaradt időjárási adatot úgy kilenc és fél évszázada vetették papírra, és azóta számtalan megfigyelést rögzítettek. Thököly Imre, a kuruc vezér például naponta leírta észleléseit a 17. század végén. Azóta is sokan követik példáját. Régi kalendáriumokban gyakran találhatók beírások, és alig van olyan egykori feljegyzés – levél, napló, imádságos könyv, számadás, helytörténeti munka –, amelyben ne találnánk időjárásra utaló megállapításokat. Nagy szárazság volt ebben a’ hónapban, írta júniushoz egy 1841-es Nemzeti Kalendáriom ismeretlen tulajdonosa. Júliusban hallatlan volt a’ hőség, 18-án volt a meleg 35 foknyi a hévmérőn Kecskeméten. Pesten volt 38 gradus (fok), aminőre a legidősebb emberek sem emlékeznek. Augusztusban ismét szárazság uralkodott, és nagy melegség volt még szeptemberben is. Más esztendőkben május végéig nem olvadt el a hó, esős és hűvös volt a nyár, megint máskor februárban kivirágoztak a gyümölcsfák.
 

(A folytatás a nyári számban olvasható.)