bla

A Virágénekek Virágvasárnap Hangvirágok, és így köszöntik A megszabadulás ünnepét: Hej, tulipán, tulipán, nem kell Tulipánháború. Faust meg A lebegtető készülékkel, ami A japán császár ajándéka és A rókadémonokat is megmutatja, Az Állatöv titkait kutatja, és azt ajánlja: Ismerd meg magad! A Kaland bölcsőtől bölcsőig tart …avagy mámorító a közjóért tenni, s ha a Szójátszótéren kizöldül a Szó-fa és megpendül a Léghárfa, eljő A bolondok hava is. Akkor aztán (Só ami só) felüthetjük a Szitakötőszótárat, hogy folytassuk a Csigamesét meg a Volt egyszer egy szitakötő történetét, és együtt nézzük Ziffer Sándor képeit!

0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép
Kép
NÉZZÜK EGYÜTT...


Ziffer Sándor képeit!

1906 őszén történt, Párizsban, hogy Matisse (ejtsd: Matisz), a fiatal modern festők egyik vezéralakja a mintegy másfél ezer művet bemutató kiállítás képválogatása közben így kiáltott fel a számára ismeretlen magyar festő, Ziffer (ejtsd: ciffer) Sándor műve láttán: „Végre egy jó munka a sok szemét között!” A külön helyiségben kiállító, akkor már egy éve híres újítók, a Vadak névvel emlegetett csoport művei között szerepeltek Czóbel Béla alkotásai is (róla és a festői irányzatról az 5. számú Szitakötőben olvashatsz). A őszi eseményről Ziffer azt írta emlékezésében, hogy ő Czóbel munkáit már nyáron elragadtatással fogadta, mi több, biztatására ment Nagybányára festeni, és ezért „nem fordult ki a világ a helyéből”, mikor Párizsba érkezve a Függetlenek Szalonja kiállításán meglátta a Vadak (franciául: Les Fauves – ejtsd: lé fóv) műveit. Mindenesetre a hatás nem maradt el, de Ziffert, mint a jelentős művészeket általában, az alkotások csak befolyásolták, segítették saját festési módjának kialakításában, amit – szakmai elemzője találó kifejezésével – szelíd vadságnak nevezhetünk. Az Önarckép nagybányai műteremben a fiatal, öntudatos festőt mutatja, ahogy felszabadult komolysággal, mint városi, kék szemű mesehős néz ránk, illetve önmagára a szoba tükréből.

 

Ziffer Sándor 1880-ban született Egerben. Tanulóéveit Budapesten kezdte az Iparművészeti Iskolában, majd a müncheni akadémián tanult, itthon 1904-től Hollósy Simon volt a mestere, aztán a nagybányai művésztelepen festett, és közben, már alkotásait is bemutatva, megfordult Berlinben, Hamburgban, Münchenben, Párizsban – ismerkedett a modern festői irányzatokkal. Az első világháború éveit Németországban töltötte, majd 1918-ban végleg Nagybányán telepedett le, 1935-től tíz évig tanította a magyar és román festőnövendékeket. A második világháború után megélhetési gondokkal küzdve is Nagybányán maradt. Csak 1957-ben rendeztek műveiből először gyűjteményes kiállítást Nagybányán és Kolozsvárott. 1962-ben halt meg.

 

A modern festészet egyik meghatározó jellemzője, hogy az alkotó nemcsak a látvány élethű rögzítésére, másolására törekszik, hanem saját érzéseinek és gondolatainak megjelenítésére is. Ez sokszor túlzással, torzítással jár, a Vadak stílusirányzat követői például erős színhatásokkal éltek. Ziffer 1910 körül készült Domboldalon pihenő gyerekek című képén (a poszteren) első pillantásra megragad a sugárzó színesség. Tárgyilagosan konkrét, valóságos tájképet látunk (ház, levelet hajtó és virágzó fa, gyerek, fű, domb, felhős égbolt), de a színezésük a friss zöldtől a liláig, a rózsaszíntől a sárgáig nem reális, hanem tavasziasan vidám, mesés, játékos. Egy-egy festékfolt, az előtérben aprólékosan megfestett domb, a középrész izzó formái a színpompa lágyan hajlékony alkatrészei – csak alkatrészek? Dehogy! Ez a kép lényege, s a két gyerek jól érzi magát ebben a derűs, otthonos tájban.

 

Ugyanezt az életszeretetet érezzük áradni a Nagybányai kertés a Malomárokcímű tájképeken: az épületek színharmóniába illeszkedő falaikkal, a föld, a növényzet, a víz és az ég időtlen egységbe rendeződnek, a kert és malom maga is a természetet művelő ember jellegzetes alkotása. Ziffer Sándornak ilyen volt egész Nagybánya és vidéke: folyóvölgy és hegyoldal, híd és templom – szelíd világ.

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek