Az utazás elkezdődik, Világgá vagyok, s ez Millióéves rejtély, mint A csillag és a hullám. Ki rejtőzik a maszk mögött? Tudok a titkairól. A szfinx és A Nyirkás meg az Időkonzervben, vagyis a Meselényi utcában, A Glamis-kastélyban lakik. Kékfogú Harald és a többiek a szomszédai.Miből van, hogyan? – kérdezed aztán. Válaszol a Késmese, s hogy biztosra menjünk, Nézzük együtt Csontváry Kosztka Tivadar képeit! Akkor az is kétségtelen lesz, hogy Szép… a káposzta. Ilyen a Szitakötők világa, s ez a Szitakötő tánca. Végül még Elmesélem, hogy mit rajzoltál.
    |
Búth Emília Nyirkás Oroszlánok, lepkék, szösz nyulak, farkasfog-házsorok közt utak. A Nyirkaerdő mellett nyirkák élnek. Papírcsipkét nyirkálnak kerítésnek: vágtat az olló, száll ezer holló, egy bagoly köztük: álom a szárnyuk, csipke a röptük.
Nézd, mikor elfogy a szó, nincs kedvem írni, mesélni, vagy éppenhogy mesélni szeretnék, akkor fordulok a Nyirkás felé. Kezemben papír, olló… meg persze ragasztó, hogy ittmaradásra bírjam, rögzítsem az olló kacskaringói nyomán lett alakot, fiút, lányt, lényt, erdőt, mezőt, tájat, formát, papírfigurát. Ha követni akarsz, kezdetben szükséged lehet ceruzára, hogy előre megrajzolt vonalakon segítsd az olló útját. Később már megy minden magától. Én szívesen dolgozom (játszom) fekete és fehér lapokkal. A jól eltalált mozdulat, a fehéren fekete, csipkeszerű árnykép, a feketén fehér, a síkból kiemelkedő forma megelevenedhet, életre kelhet, színt kaphat a szemlélő, a játszótárs képzeletében. |