Ezúttal két olyan szócikk következik, amely több ponton kapcsolódik korábbi szófejtéseinkhez. A robot a bűn-bűnhődés egyik gondolatmenetét szövi tovább, a felfedező a civilizáció címszó alatt is felbukkant a Szitakötő 2. számában – és nem éppen a legszebb arcát mutatta.

ROBOT > Olyan mesterséges szerkezet, amelyik programja szerint önálló cselekvésre, feladatmegoldásra képes (szemben az egyszerű automatákkal), érzékeli a külvilágot, és ez befolyásolja működését, s lehetőleg állatra vagy emberre hasonlít. Maga a szó egy cseh író, Karel Čapek (ejtsd: csapek) színdarabjából való, amelyben megtévesztésig embernek tűnő szerkezetek lázadnak fel alkotóik ellen. A robota, vagyis munkaszó visszavezethető a Közép– és Kelet-Európában, így Magyarországon is évszázadokig működő feudális szolgáltatásra: a jobbágyoknak évente meghatározott napokon ingyenmunkát kellett végezniük a földesúr földjén. Így a robot kifejezés máig a kemény, lélekölő rabszolgamunkarokon értelmű szava.

Ma már robotok milliói vesznek körül bennünket, a porszívórobotoktól a kórházi ételosztó robotokig. Aibo, a japán robotkutya kedveskedni is tud gazdájának; Asimo, az emberszabású robot felismeri az emberi arcokat és utasításokat, emberszerűen mozog, a nemrég kifejlesztett Szívrobot pedig szinte úgy változtatja működését a szeretet vagy a gyűlölet jeleire, mint az érzékeny kisgyerek. Tudósok szerint nincs már messze az a kor sem, amikor ember és robotszoros „érzelmi” kapcsolatban él, és 2030 és 2050 között létrejönnek a minden tekintetben emberi képességekkel rendelkező robotok. Az embereket pedig majd parányi, úgynevezett nanorobotok hálózzák be, hogy folyamatosan ellenőrizzék és javítsák a lelki és testi egészséget.

A mesterséges szerkezetek készítésének gondolata ősi, már a görög mitológiában is megjelent: Héphaisztosz (ejtsd: héfajsztosz) istent, az első kovácsot például aranyból készült szolgák segítették: „Van szívükben erő és ész, és szólani tudnak, / és őket munkára az égiek tanitották”. Ő készítette a Talosz nevű bronzóriást is, aki Kréta szigetét védelmezte, amíg ki nem húzták az isteni életnedvet visszatartó szöget a sarkából. De a görögök mellett a kínaiaknál, zsidóknál, araboknál is gyakran felbukkantak az elmés szerkezetek, és nem csak a fantáziában. Bár a feltalálók számos tevékeny automatát hoztak létre, az első programozható robotok csupán a 20. század középső harmadában léptek színre.

A robotokkal egyidős a velük szemben érzett félelem is. A robotika, azaz robottudomány szót megalkotó amerikai sci-fi író, Isaac Asimov (ejtsd: ájszek aszimov) olyan törvényeket vésett volna a robotok agyába, amelyek lényege, hogy mindig kötelesek szolgálni és megvédeni az egyes embereket vagy az emberiséget, akár saját épségük árán is. A sci-fi lengyel nagymestere, Stanisław Lem (ejtsd: sztanyiszlav lem) a humor és a gúny eszközét használja műveiben: egyik történetében a képzeletbeli (de erősen a Földre hasonlító) bolygó lakói a masinákra bízzák a munkát, unalmukban pedig sorra kipróbálják a főbűnöket, „de már nem suttyomban és félve, mint régen, hanem nyíltan, büszkén, dalolva és növekvő undorral”. Ám maguk a robotok is nagyon emberiek: gyakran hiúk, nagyképűek, büszkék vagy félősek. Az egyik robot, Trurl legújabb találmányával, az „s” betűvel kezdődő dolgokat készítő robottal kérkedik társának. A vége az lesz, hogy irigykedő barátja, a szintén robot Klapanciusz ráveszi a nagyravágyó gépezetet: csináljon „semmit”. Így fokozatosan eltűnik a világból egy csomó nagyszerű dolog, az űr elveszti ragyogását, és tele lesz fekete lyukakkal. A világ pedig örök időkre szegényes marad: olyan, amilyennek mi is láthatjuk…

Szerinted?

Milyen munkák elvégzésére a leghasznosabb egy robot?

Lesz-e különbség emberek és robotok között, ha igazuk van a tudósoknak, és előbb-utóbb mindannyian szerves és mesterséges anyagokból építkező lények leszünk?

FELFEDEZŐ > Az a személy, aki rátalál egy, a saját civilizációja számáramég nem ismert területre, útvonalra (például Amundsen az Atlanti– és Csendes-óceánt összekötő északnyugati átjáróra). Szélesebb értelemben felfedező az is, aki eredeti gondolatot, ötletet hív életre (például Watt a gőzgépet), de utóbbit inkább feltalálónaknevezik. A felfedezőt szokás a kutatótólis megkülönböztetni, aki sokkal tudatosabban, gondos és szakszerű előkészületek után tesz tudományos felfedezéseket (például Darwin a Galápagos-szigeteken).

Fontos, hogy kinek a szemszögéből nézzük a felfedezést: a vikingek már 1000 körül jártak Amerikában, mégis Kolumbusz Kristófot tekintjük Amerika „felfedezőjének”. Szigorúan véve a Kolumbusz által tévesen indiánoknak (India lakóinak) nevezett amerikai bennszülöttek lennének a felfedezők, akik hosszú évezredekkel korábban feltehetőleg száraz lábbal keltek át az akkor még Amerikával összefüggő Ázsiából. De az európai civilizáció sem egyik, sem másik eseményről nem tudott vagy nem „emlékezett” rá, amikor Kolumbusz 1492-ben elérte az Amerika partjainál húzódó Bahama-szigeteket, majd egy későbbi útján magát az új kontinenst is. Igaz, így is elkésett Amerigo Vespuccihoz (ejtsd: veszpuccsi) képest, aki valamivel előbb lépett Amerika földjére, s azt Kolumbusszal ellentétben nem Ázsiával azonosította. Az utókor ezt jutalmazta is: róla nevezték el a földrészt.

Ha az elsősorban arany és drága fűszerek után kutató Kolumbusz első partraszállása nem is volt olyan fennkölt, amilyennek Radnóti Miklós utóbb megörökítette, mindenesetre történelmi tettnek nevezhető.

Radnóti Miklós: Ifjuság

Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépett

s követték társai, az ittas tengerészek,

szagos szél támadt és lábához hullt egy fészek,

s egy zöld majom szaladt feléje s rázta öklét:

érezte már, hogyan kezdődik az öröklét.

Megvillant nagy szeme, fáradt szemhéja égett.

Legyintett. S hátraszólt valami semmiséget.

(1943)

Vegyük sorra, mit kaptak a hódítók az őslakóktól! Nemesfémeket, drágaköveket, kakaót, gyapotot, kokaint, dohányt, kukoricát, paprikát, paradicsomot, napraforgót, ananászt, tököt, kinint, kaucsukot, indigót, vaníliát, burgonyát, lámát, pulykát. És mit kapott Amerika Európától? Baromfit, kecskét, disznót, szarvasmarhát, fertőző betegségeket (tífuszt, influenzát, tuberkulózist, feketehimlőt, kanyarót, torokgyíkot, rubeolát, mumpszot, szamárköhögést), 90%-os népességcsökkenést, néger rabszolgákat.

A felfedezők persze csak közvetve felelősek tettük messze ható következményeiért. Magellán, aki először kerülte meg a földet, Marco Polo, aki hírt adott a mongol, kínai és japán civilizációról, Cook (ejtsd: kuk) , aki feltérképezte a csendes-óceáni szigetvilágot és meglátta Antarktiszt, Amundsen, aki először érte el a Déli-sarkot, valamint átkelt a jeges északnyugati átjárón, és a többi nagyszerű felfedező vagy kicsinyes kalandor mind növelték ismereteinket. És bőven hagytak felfedeznivalót a tengerek mélyén, a csillagok között vagy a civilizációtól elzárt őserdőkben, nem is beszélve a tudományokról.

Szerinted?

Egy új gyógyszer, egy új bolygó vagy egy új élőlény felfedezésének lenne ma a legnagyobb értéke?