Ha december, akkor disznótor, és Porka havak meg Gyertyaöntés otthon, mert Szép a… jégvirág Hanyatt és hason. Kirké és Dirké Hatmillió szárnycsapással, Beszélő madarak közt, Izgő-mozgó kontinensek felett , a Decemberi lovasok kíséretével száll a Vörös erődbe. Nem Félreértés. Az Időjáték… Ariadnéja, mint Vándor a zenében, mint Járókelők a bozótsivatagban, lassan lépdel, ez nem Utazás a Szaturnuszig és vissza, de lehet A te színházad, a te képzeleted játéka. Ígyy Nézzük együtt… Mednyánszky László képeit!, olvassuk a Szitakötő szótárat, aztán kérdezheted, hogy Miből van? Hogyan van? – végül azt is Elmesélem, hogy mit rajzoltál.
Vörös István Decemberi lovasok Beláthattok torkomba égi angyalok, ha esik a hó, én eget falok, eget falok, nagy fehér pelyheket, decemberben van éggyümölcsszüret.
Fehér körte és hófehér eper, tán szárnyam van, mert fölfelé emel, az előbb még a Moszkva tér kövén útban a metró felé jártam én, és most a mozgólépcső fölfelé forog, fenyőfaárusok, fölöttetek vagyok.
Fölöttetek vagyok, színes-gyümölcs-evők, fekete és sáros alattatok a föld, de én nyolcéves létemre lovagolok, apám nyakában ülni katonadolog, nyerít a tér, a szürke házak is, egymás nyakába ülnek még a sátrak is, egymást viszik az égben erős angyalok, és a gyenge a gyengét, furcsa egy dolog.
A villamos hátán ott ül a télapó, szánkója nincs, kezében megmaradt dió. |