A régi korokból ránk maradt épületeket műemlékeknek nevezzük. De miért kell ezeket védeni? Mert szépek? Többnyire valóban azok – gyakran még a kisebb részletek is tanúsítják a természetes arányérzéke gyönyörűségét –, ám nem csak ezért. Az írott emlékek mellett a műemlékek beszélnek elődeink gondolkodásáról, technikai tudásáról, hitéről, mindennapi életéről.  Az európai emberek mégis csak a 19. század közepe felé gondoltak arra, hogy a régi épületeket védeni kell. Előtte minden teketória nélkül lebontották vagy átépítették elődeik alkotásait.

Az első műemlékvédők  nagy buzgalmukban elkövettek néhány csacsiságot. Egyet elmesélek. Sopronban áll egy Szent Mihálynak szentelt templom. A román korban, az 1200-as években húzták fel falait, aztán az 1400-as években gótikussá alakították, majd a barokk idején, az 1700-as években teljesen átépítették, csúcsíves ablakait befalazták, s helyükön lantablakokat vágtak. A régi fa szószéket is lebontották, s helyébe pompás vörös márvány szószéket állítottak. Storno Ferenc, aki 1850 körül megbízást kapott az épület helyreállítására, csak a templom gótikus elemeit tartotta értékesnek, ezért megpróbálta visszaállítani az egységes gótikus stílust. Kidobta a barokk szószéket, berendezési tárgyakat, díszítéseket. Sok részletet a saját korában kedvelt neo-gótikus stílusban formált meg, így olyan épület jött létre, amilyen a múltban sohasem volt. Storno – hogy is mondjam finoman? – „hamisított”. Az ő módszerét ma „puristának” nevezzük, amit talán úgy fordíthatunk, hogy „lecsupaszító”, „elszegényítő”. 

A kidobott vörös márvány szószék összeállításának feladatát egyik barátom kapta. Nem kellett ténylegesen összeraknia a több tonna súlyú elemeket, csak elképzelnie, rajzot és makettet készítetenie, hogy miként kapcsolódhattak az egyes részletek. A nagyobb darabok ott feküdtek a templomkertben, de a könnyen mozdítható kisebbek egy része eltűnt. Bekopogtattunk a környék összes házába a hiányzó részletek után kutatva. Az egyik  pillérdarabot meg is találtuk a szemben lakó szomszéd udvarán. Azon tartotta a moslékos vödröt, mielőtt tartalmát nap mint nap kiöntötte a malacoknak!

A mai műemlékvédők már nem úgy gondolkodnak, mint Storno, számukra egy épület minden korszaka értékes, sokszor nem is könnyű eldönteni, mit mutassanak meg. Ha a Budai Várban sétálsz, láthatsz olyan épületeket, amelyeknek vakolatát itt-ott visszabontották, hogy láthatóvá tegyék a befalazott régi ablakkereteket. A Rác fürdő török fürdőjét, amelynek felújításán most dolgozom, a török kori állapotában szeretnénk bemutatni. A nagy kupolatérhez ragasztott magánfürdőben azonban több barokk vakolatot találtunk, mint törököt, ezért a falak barokk jellegű vakolatot kapnak, és a barokk időben beépített vízköpő fejet is a helyén hagyjuk. Honnan tudtuk biztosan, hogy a fej nem török kori? Egyszerű: a mohamedán vallás tiltja a figurális ábrázolást még a fürdőkben is.

Mit gondoltok, az igazságosnak nevezett Mátyás megbecsülte, védte az elődje, Zsigmond építette emlékeket? Bizony, ő sem! Kíméletlenül lebontatta például a visegrádi palota udvarában álló gótikus kutat, s darabjait beledobatta az általa építtetett királyi lépcső alapjába. Nemrég azt a feladatot kaptuk, hogy a Zsigmond kori faragványokat fejtsük ki az alapzatból. Nem volt könnyű, mivel az akkori kőfaragók puha, leveles tésztaként málló andezit tufából készítették a kutat, és Mátyás kőművesei ezeket középkori betonnal öntötték körül. Ez az anyag olyan keményre kötött, mint az üveg. El tudjátok képzelni, milyen nehéz egy puha anyagról lefejteni a  keményet úgy, hogy a puha ne sérüljön meg? Mintha a kenyérhéjat úgy kellene lehámozni, hogy a beléből egy darabka se tapadjon a héj belsejére. Napokig tartott egy-egy töredék kifejtése.

Ha  Mátyás így bánt az elődje épületeivel, kútjaival, mit várhatunk a törököktől, akiknek  a magyar örökség idegen volt? A  Rác fürdő török fürdőjét részben  Mátyás budai palotájának széthordott darabjaiból építették a törökök. A falakban késő-gótikus bordákat, párkányokat, a padlóban  vörös márvány kazettás mennyezet lefelé fordított elemeit találtuk. Ilyen vörös márvány részlet eddig nem is került elő a várbeli ásatások során, így új ismeretet szereztünk Mátyás palotájáról a Rác Fürdőben!

Elárulom, hogy a felújításon dolgozó régész és a Örökségvédelmi Hivatal műemlékes munkatársa még össze is vitatkozott, hogy az így megtalált részletek hova kerüljenek. A régész azt mondta, hogy vissza a várba, s mivel eredeti helyükre nem tehetők, az ottani történeti múzeumba. A műemlékvédelmi szakember amellett érvelt, hogy a köveknek a fürdőben kell maradniuk, mert ez a másodlagos hely is hozzátartozik a palota történetéhez. Te kinek adnál igazat?

Ha ma belevéssük a nevünket egy műemlékbe, súlyos büntetést kapunk rongálásért. De ha ezt valaki több száz évvel ezelőtt tette, akkor már a véset is műemléknek számít! Amikor a magyarok visszafoglalták Budát, a Rudas fürdő török oszlopaiba néhányan  belevésték a nevük kezdőbetűit, az évszámot, Szűz Mária monogramját, és Jézus szimbólumát, a szívet. Az 1960-as években ezeket a véseteket megpróbálták eltüntetni, de a Rudas fürdő restaurálásakor újra felszínre hoztuk a feliratokat.