„December. Ővele egy kor lezárul.”

A nálunk használatos naptár hónapjai az ókori Római Birodalomból származnak. Romulus király (Kr. e. 753?–715?) 10 hónapos naptárában a hónapok hosszabbak voltak a mostaniaknál, s közel sem voltak egyenlő hosszúságúak: 1. Martius, 2. Aprilis, 3 Maius, 4. Iunius, 5. Quintilis, 6. Sextilis, 7. September, 8.October, 9. November, 10. December. Martius Mars (a férfiasság és harc istene) nevét viseli. Aprilis Aphrodite (a nőiesség és szépség istennője) régi nevét. Maius neve „idősebbek”, Iunius pedig „ifjabbak” jelentésű. Az ötödik hónaptól kezdve azonban a nevek egyszerű sorszámokat jelentenek. Később Numa Pompilius (Kr. e. 715?-672?) két új hónapot – Ianuarius és Februarius – iktatott be a lista végére. Így alakult ki a 12 hónapos naptár.

Sokáig bizonytalan volt azonban, hogy melyik hónap számít az év kezdetének. A hagyomány szerint Martius volt az 1. hónap; Ianus – a kétarcú, előre és hátra is néző – isten jellemzőjéből kiindulva viszont Ianuarius. Csak Kr. e. 153-ban lett egyértelmű, hogy Ianuarius a kezdő hónap. Ez viszont azzal járt (s jár ma is), hogy a sorszámmal jelölt hónapok nevének jelentése nem egyezik a hónap tényleges helyével az évben.

A zsidó naptár alapvetően hold-naptár, azaz a Hold-ciklusok szerinti hónapok képezik az alapját. Minthogy a Hold-ciklus (közelítőleg) 29 és ½ nap, a zsidó hónapok – ezt kiátlagolva – váltakozva 29 ill. 30 naposak. 12 ilyen hónap hossza együttesen csak 354 nap, vagyis 11 nappal rövidebb, mint egy (nem szökő) év. Ezért a zsidó naptárban az újév kezdete (Tiszri 1., Ros Hasana ünnepe)  fokozatosan előbbre tolódik. Ezt úgy korrigálják, hogy minden 19 éves cikluson belül a 3., 6., 8., 11., 14., 17. és 19. év szökőév, amelyben nem 12, hanem 13 hónap van, ugyanis ilyenkor az egyik hónapot (Ádár) megduplázzák. A zsidó szökőév ezért 384 nap hosszú. Így adódik, hogy Ros Hasana keresztény naptár szerinti dátuma szept. 6. és okt. 5. között minden egymás utáni évben más.

Az iszlám világában tisztán hold-naptárat használnak, tehát 29 és 30 napos hónapjaik váltakoznak. Ők azonban – ellentétben a zsidókkal – nem iktatnak be korrekciós szökő éveket, ezért az iszlám hónapok (s így az iszlám év kezdete is) állandóan – évente 11 nappal – előbbre tolódnak. Nagyjából 33 év alatt egy teljes (csillagászati) évvel előbbre kerül az iszlám újév. A mohamedán naptárban tehát „gyorsabban” telnek az évek, mint a keresztény vagy zsidó naptárban, a hónapok pedig egyáltalán nem kötődnek évszakokhoz.