Itt tölthetőek le az egyes cikkekhez kapcsolódó természettudományos és humán segédanyagok, feladatsorok, óravázlatok. Kattintson a címekre!
SEGÉDANYAG
Szóról szóra - humán feladatsor
- Magyarázd meg az alábbi szavakat: szélhámos, lókötő, hóhányó, léhűtő. Keress hasonlókat! Rakd sorrendbe, a legkedvesebbtől a legellenszenvesebbig! - Keressünk Weöreshez hasonlóan különféle jellegű, értelmetlen hangsorokat (pl. mérges, szomorú, tüzes, vidám stb.). Milyen hangokkal milyen hangulatot tudunk kifejezni? Halandzsázzunk! - Mi a halandzsa? Értelmes beszédnek ható értelmetlen szöveg, nagyképű, üres fecsegés. A halandzsa nyelv – mellébeszélés, mesterséges, értelmetlen szóalkotás. - Ajánlott olvasmány: Karinthy Frigyes: Mint vélgaban, Halandzsa, A diadalmas halandzsa. http://mek.niif.hu/00700/00720/00720.htm “Ezek a mai költők, mit tudnak ezek - a szavakat, amikből verset írnak, készen kapták, mint elkényeztetett gyermek az építőköveket - mit tudják ezek, mi volt az, akkor, minden kultúra újjászületése, több, kezdete és forrása, a káosz! A Semmi, amiből nekünk kellett megteremteni az egész világot, nekem meg Jóskának! Nekünk nem volt szótárunk, nem volt könyvtárunk, mint ezeknek a konzervatív, begyöpösödött futuristáknak meg maistáknak itten - mi a Nyelvet, a költészet anyagát s a Beszédet, a gondolkodás anyagát magunk teremtettük - de nem ám úgy, mint Zamenhof, aki az eszperantó új szavait mégiscsak régi fogalmak jelölésére gyártotta össze! Nekünk bizony kész fogalmaink se voltak, miután a régieket mind elvetettük - mi előbb a szót alkottuk meg, s rábíztuk, hogy teljék meg tartalommal - bizony, fogalmunk se volt róla, és megszületett a halandzsa, a világ legtisztább nyelve, mely csak szavakat ismer, s a beszélő vagy hallgató tetszésére bízza, mit gondoljon s mit értsen a szó mögött! Mit tudják ezek a mai halandzsálók, mi volt az, akkor és ottan, amikor a halandzsa megszületett, ott, a mi asztalunknál a nyelv őskora, költészete, kultúrája, minden!” (Mint vélgaban) - Ajánlott olvasmány: Arthur Rimbaud: A magánhangzók szonettje.
Arthur Rimbaud A MAGÁNHANGZÓK SZONETTJE
Szurok Á! hó É! rőt I! zöld Ü! kék O! - csak egyszer lehessek titkotok mind elbeszélni bátor! Á!: - bolyhos öv, mely a setét legyek faráról csillog, ha szörnyü bűzt belepnek lomha testtel!
Á! árnyak öble! É! hűs párák, tiszta sátor, halk hóvirág, királyi hermelin, jégtűs gleccser! I! bíborok, kihányt vér, kacagógörcs a keccsel vonagló női ajkon, ha düh rándítja s mámor!
Ü!: - az isteni tenger nyugodt, gyürűző tánca, nyájjal hintett fenyér csöndje, tudósok ránca a békés homlokon, mit alkimia tép föl. -
Ó!: - szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek, és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek, Oméga! - viola sugár az Ő szeméből.
Tóth Árpád fordítása |