Gyakran megfigyelhető, hogy eső után a földigiliszták feljönnek a felszínre, s az úttesten tekeregnek. A giliszta ugyanis a bőrén át lélegzik, s ha a földalatti járatait elöntötte a víz, akkor megfullad, mert az esővízben nincs annyi oldott oxigén, amennyire neki szüksége van. Ugyanakkor az is fontos, hogy nedves környezetben legyen, mert ha kiszárad a „bőre”, akkor meg azért nem tud lélegezni.

A földigilisztáknak igen fontos szerepük van abban, hogy keverik a talaj különböző rétegeit, a felszínen lévő avart bedolgozzák a talajba, s így ott a mikroszkopikus baktériumok és gombák le tudják bontani.

Vizsgáljuk meg, hogyan dolgozzák bele a giliszták a talajba az avart!

Tevékenység:

1) Ássunk ki kertben (erdőben) olyan földet, amelyben vannak földigiliszták! E nélkül nem tudjuk elvégezni a megfigyelést.

2) Egy nagy befőttes üvegbe több rétegben rakjunk egymásra földet és homokot. Lehetnek benne kis ágdarabok, száraz falevelek is. Az egész legyen enyhén nedves! A tetejére mindenképpen szórjunk leveleket, hiszen azokat fogjuk figyelni. Fontos, hogy a földdel együtt néhány földigiliszta is kerüljön az üvegbe.

3) Fedjük le ruhával az üveget, hogy sötétben legyenek a giliszták, hiszen számukra az a természetes. (Nehogy fedőt csavarjunk az üveg szájára, mert akkor „megfullad” az egész rendszer!)

4) Minden reggel és este ellenőrizzük, hogy elég nedves-e a föld. (Nem tocsogós, hanem nedves!)

5) S ugyanakkor nézzük meg azt is, hogy mi változott. Két dolgot kell elsősorban figyelni:

·      Keveredett-e a talaj és a homok?

·      Történt-e valami a felszínre szórt levelekkel?