bla
SEGÉDANYAGOK

Itt tölthetőek le az egyes cikkekhez kapcsolódó természettudományos és humán segédanyagok, feladatsorok, óravázlatok. Kattintson a címekre!

 
Az egyes segédanyagok oldalán az oldalsó linkre kattntva  elérhetőek a kapcsolódó folyóiratcikkek.
 
Örömmel fogadunk új ötleteket.
Kérjük, a szerkesztőség e-mailcímére küldje segédanyagait!
[email protected]
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
SEGÉDANYAG
Tankó Zita
Csergőkő - székely monda nyomán

 

 

 

 

Szereplők:

Ábel és Pista (két székely legény), Sára és Mari (két fejkendős székely )

 

A színpad mélyéből csörgedező patak hangja hallatszik, a partján két legyény. Az egyik lehajol, „iszik”, majd felegyenesedve így szól a társához.

Ábel:

Ej, be finom! Nincs is jobb a friss patakvíznél. Aranyat ér!

Pista:

(Elgondolkozva, maga elé) Aranyos ez a patak, de még mennyire!  (A társához:) Te, komám, azt mondják, amerre elhaladt ez az Aranyos-patak, furcsa alakzatokat vágott ki a sziklából.

Ábel:

Az én öregapám is mind emlegette, főleg a Csergőkővet, amely egy hosszú üregben található. Úgy tartják, ősidőktől fogva tele van arannyal, a rómaiak is bányászták.

Pista:

Én is hallotam hírét. Úgy tartják, ősidőktől fogva tele van arannyal, sőt, még a rómaiak is bányászták.

Ábel:

(lelkesen) Úgy hallottam, az üreg mennyezetéről csapokban lóg az arany, épp csak le kell törni!

Pista:

Tudod mit? Szerencsét kéne próbálnunk!

Ábel:

Igazad van! Eljött a mi időnk!

Pista:

(lelkesen) Ha más talált már aranyat ott, mi miért ne találnánk?!

Ábel:

Benne vagyok, hogy megpróbáljuk, de egy feltétellel. Ketten megyünk oda, senkinek nem szólunk, s ha egyikünk valamiért nem mehet, nem megy a másik sem.

Pista:

Esküdjünk meg erre!

Ábel:

Esküdjünk!

Jobb kezüket felemelve, bal kezüket a mellükre téve a szívük fölé, egyszerre mondják, eskütételhez illő hanghordozással:

A fiúk:

Esküszöm, hogy csak a társammal együtt, ketten megyünk a Csrgőkőhöz, senkinek nem szólunk, s ha egyikünk valamiért nem mehet, nem megy a másik sem. Isten engem úgy segítsen!

Ábel:

No, ez megvolna, de tudod-e, merre kell mennünk?

Pista:

Én nem, de csak a patak mentén kell legyen. Induljon felfelé, amerre a patak folyik.

Elindulnak a barlang keresésére, egyre fáradtabban mennek a színpadon keresztül-kasul, a színpad hátterében kivetítve hegyvidék tájai, fenyvesekkel

Ábel:

(fáradtan) Hát, komám, néhány útunkba beletelt, amíg megleltük az üreget.

Pista:

(fáradtan, de lelkesen) A lényeg, komám, hogy megleltük, s főleg, hogy megtaláltuk ezt a helyet! Nézd, épp úgy van mint azt mondták! Csak tudnak valamit az öregeink...

Kivetítve egy cseppkőbarlang képei sok-sok lelógó, arany színben játszó cseppkővel.

Ábel:

(lelkesen) Valóban úgy van – nézd, micsoda aranycsapok lógnak a mennyezetről! Olyan vastagok, mint a karom!

A két legény ágaskodik, próbálja elérni és letörni őket. Bárhogy birkóznak is a kinccsel, karjuk puszta erejével nem tudják letörni.

Ábel:

Hallod, komám, ehhez szerszám kell.

Pista:

Menjünk szépen vissza, kerítsünk vasakat, azokkal csak leverjük valahogy.

Elmennek. Közben bejön két, fejkendős asszony.

Sára:

Te, én nem tudom, hol voltak ezek olyan sokáig elmenve, de valami rejtéyes dolog lehet, mert épp hogy hazaértek, Pista titkozatos kórral ágynak esett.

Mari:

S most jobban van-e?

Sára:

Ne is kérdezd! Olyan rosszul van még most is, hogy már beszélni sem tud, csak a pihetoll mutatja meg, hogy egyáltalán lélegzik még.

A két asszony a fejét fogva jajgat.

Sára:

Jaj, nekünk! Az orvosok meg csak hümmögnek, és vállukat vonogatják: fogalmuk sincs a betegség okáról, gyógymódjáról. A napok meg csak telnek a szörnyű bizonytalanságban, és nem változik semmi.

Mari:

(vigasztalón megsimogatja Sára vállát) Jaj, te szegény!

Sára:

Senki nem hisz a beteg felépülésében, Ábel sem. Napok óta feléje sem jött.

Mari:

Ábel nincs itthon, elment dolgára. Nem tudom mi dolga lehet, de vitt magával egy nagy vasdorongot.

Sára:

Biztos fél a medvéktől. No, de megyek, megnézem, hátha jobban van már az én Pistám...

A két asszony kimegy, a színpad másik oldaláról jön Ábel, vastag aranyrudakkal teli tariszával a vállán. Nehezek, leteszi őket, fúj egyet.

Ábel:

, de nehezek. (komoran  maga elé nézve:) Vajon Pista él-e még? (rövid gondolkodási idő után) Olyan rosszul volt, talán már meg sincs. S vele együtt az eskü sem. Még , hogy sikerült egy erős  vasrudat szerezni. Kérdezte is a kovács, hogy mire kell ... (nevetve tovább:) Hogy örült volna, ha elárulom neki a titkom! Hát még a kincset rejtő barlag helyét! Még mit nem, hogy osztozzam a Csergőkő titkán! No, de nem kellett oda segítség. Addig csapkodtam az aranycsapokat a doronggal, amíg sorra letöredeztek. Otthon majd elrejtem a kincset a padló deszkái alá. Szépen kivárom majd az idejét, hogy pénzre váltsam az aranyat. Addig meg megnézem szegény Sárit lássam, mi történt Pistával. (El.)

Bejön Sári, behoz egy széket, majd bekíséri a lábadozó Pistát, akit leültet a székre.

Sára:

Kell a friss levegő, modta az orvos is. Nini, ott jön Ábel! (El.)

Ábel:

(Kicsit zavarodottan) Hej, komám, látom jobban vagy.

Pista:

Jobban, komám! Hirtelen javulni kezdett az állapotom. Amilyen hirtelen ágynak este, olyan gyorsan fel is épülök. S aztán indulhatunk is.

Ábel:

Előbb gyógyulj meg s erősödj!

Pista:

Egészséges vagyok én, mint a makk.

Ábel:

(egyre zavartabban) Messze van a Csergőkő, hosszú és nehéz az út, megeröltető.

Pista:

(lelkesen) Akár most is indulhatunk. De ha nem most, holnap biztosan.

Kimennek, majd szürköl és világosodik és bejön a két legény.

Pista:

(mérgesen) Te, itt járt már valaki! Csak te lehettél!

Ábel mélyen hallgat, Pista egyre mérgesebb. Erősen megmarkolja a dorongját, azt felemelve kiáltja:

Pista:

Nesze neked, te esküszegő!  

Pista fejbevágja Ábelt, aki hang nélkül összeesik

Pista:

 Jaj, mit tettem!

Pista alig engedi le a vasrudat, inogni kezd a lába alatt a föld, a szikla recseg-ropog, előbb megreped, majd hatalmas darabokra hullva betemeti a két embert (mindezt a mozgásal és a kivetített képek mozgalmasságával lehet érzékeltetni).

 

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek