A hagyományos fényképezés és a szociofotó

Az óra ötletét a Szitakötő 20. számában megjelent Szellemvasút... avagy az igazságtalanság képei című írás adta. Mi nyolcadikosokkal, 2 órában foglalkoztunk a témával.

Előzetes feladatok az 1. órára:

1.     Nézz utána, milyen eszközök szükségesek a hagyományos fényképezéshez, a felvételek és a képek elkészítéséhez, kidolgozásához.

2.     Keress rá az interneten Kálmán Kata fotóművész nevére! Gyűjts róla életrajzi adatokat!

3.     Mit jelent  szociofotó kifejezés?

Az órákon a tanulók 3 csoportban dolgoztak.

Az 1. órán elolvastuk a cikket. Az olvasott szöveggel kapcsolatban csoportonként 2-2 kérdést osztottam szét, amikre 3 körben csoportonként válaszoltak.

A kérdések:

Mi volt a kapcsolat az írásban megismert fotóalbum és a címét adó Tiborc között?

Vajon miért írt Móricz Zsigmond szokásával ellentétben előszót az albumhoz?

A harmincas években miért íródott olyan sok szépirodalmi szociográfia?

Hogyan lett Kálmán Kata táncművészből fotóművész?

Miért hitelesek Kálmán Kata szociofotói?

Mi az oka annak, hogy a diktatúra éveiben nem készültek hiteles szociofotók?

A kérdések megválaszolása után a tanulók beszámoltak az előzetes kutatómunkáról.

Az óra második részében a hagyományos fényképezéssel foglalkoztunk. Az idő rövidsége miatt természetesen nem lehetett a témát teljes mélységében feldolgozni, de nem is ez, csupán az érdeklődés felkeltése volt a szándékom.

Az iskolánkban már rég nem működő, de megmentett eszközöket vettem elő:

1.     Fényképezőgépek és filmek: Zenit TTL és Szmena 8M gépek szerkezetét, működési elvét beszéltük meg. Mivel fizikából még nem tanultak fénytant, így a fizikai jelenségekről csak nagyvonalakban beszéltünk.

2.     Filmelőhívás: előhívott fekete-fehér és színes negatívokat, előhívótankot mutattam. Megmutattam, hogyan kell a fényképezőgépben a filmet cserélni, hogy hívtuk elő és szárítottuk a filmeket.

3.     Fényképkidolgozás: (sötétkamra – ami már nincs meg), exponáló óra, nagyítógép, a vegyszerek és a tálcák, csipeszek, Forte fotópapírok, fényképszárítógép. Bemutattam a még meglévő eszközök működését, a fénykép nagyítást, képkivágást és néhány, a régi fotólaborban készült fényképet.

 A gyerekeink jártasak a digitális fényképezésben, a képek számítógépen történő kezelésében, alakításában. A bemutatott hagyományos fotózási eljárás mégis elámította őket.

Előzetes feladat a következő órára:

Keressetek otthon, vagy a rokonoknál olyan régi, a szüleitek vagy nagyszüleitek fiatal, vagy gyerekkorából való  fényképeket, amik az akkori életet, az emberek mindennapjait, vagy ünnepeit mutatják be.

A 2. óra:

Megnéztük a behozott képeket. Természetesen nem mindenki talált 50-60 éves képeket, de azért volt mit nézegetni. A gyerekek elmondták, kiket ábrázolnak a képek.

Feladat: Mindhárom csapat kiválasztott 3-3 idegen képet, vagyis azok közül, amit a másik csapatban lévők hoztak.

Legalább az egyik képhez egy rövid történetet kellett kitalálniuk: mikor készült a kép, mit csináltak, hogy érezték magukat, hogy éltek a szereplők a kép készítésekor. 

Nem sikerült mindenkinek mindhárom képhez történetet kerekíteni, de azért érdekes mesék születtek, amiket valamelyik szereplő nevében mondtak el: katonaság, falusi lakodalom, első áldozás, iskola, cséplés a tsz-udvaron, házépítés, családi portré...

Kiállítás ajánló:

Magyar fotográfusok Háza – Mai Manó Ház Bp., VI. Nagymező u. 20.

   http://www.maimano.hu

Megmutattam az interneten a Mai Manó Ház honlapját. Megnéztük, milyen kiállításokat lehet most megnézni.

Mivel az idő ilyenkor  mindig gyorsabban telik, maradt még egy feladatunk: a kiválasztott képek másolatából és a történetekből hamarosan albumot készítünk.