Talicskán könnyebb cipelni valamit, mint kézben. Részben azért, mert kerekeken gördül, részben azért, mert „két meghosszabbított fogója” van. Vagyis nem ott emelem, ahol a teher van, hanem – a keréktől mérve – attól távolabb. Annál könnyebb emelni, minél hosszabb a talicska „szarva”. (Pontosabban attól függ, hogy a teher keréktől való távolságának hányszorosa a fogantyú és a kerék távolsága.) Ezt hívják emelőnek, s a két távolság neve: a teher karja és az erő karja.

Próbáljuk ki, hogy milyen sokat számít az erőkar hosszúsága!

a) Álljatok párba; ha lehet, vegyesen (tehát egy fiú és egy lány).

b) „A” gyerek (a fiú) behajlított kezét emelje fel úgy, hogy a könyökét az oldalához szorítja, nyitott tenyere pedig a vállával egy vonalban van (mintha köszönne).

c) „B” (a lány) próbálja kimozdítani „A”-t elforgatni úgy, hogy egy ujjal nyomja a nyitott tenyerét. Sikerül?

d) Most „A” – tenyerét ugyanúgy tartva – vízszintesen nyújtsa ki egészen a karját.

e) „B” most is próbálkozzon a társa elforgatásával. Sikerült?

f) Mérjétek meg, milyen messze volt „A” tenyere a teste középvonalától az első és a második esetben.

g) Hányszor nagyobb volt a távolság a kinyújtott kar esetében? (Ennyiszer nagyobb erőt jelentett ugyanis a tenyér egy ujjal való nyomása is.)