- Képzeljétek el, írjátok le, adjátok elő: Napóleon és I. Sándor párbeszéde.

- A diplomáciai nyelv egyik legfontosabb szabálya az udvariasság. Gyakoroljuk, hogyan mondhatunk kellemetlen / sértő mondatokat minél udvariasabban! A pedagógus csak az alapmondatot adja meg, az nyer, aki a leghosszabban (de még értelmesen) fogalmazza meg, hogy pl. Tévedsz. Ostoba vagy. Önző vagy. Az alapszituáció lehet egy rendkívül fontos, nemzetközi megbeszélés, ahol államfők tárgyalnak egymással.

- “tömegeket szédítő és felajzó jelszavak”. Tudsz példát mondani? Milyen egy jelszó (jelmondat)? Miért kell egyszerűen (sokszor túl egyszerűen) beszélnie egy szónoknak? Mikor mondjuk egy szónokra, hogy demagóg (népcsaló, népámító)? Ha észérvek helyett az érzelmekre és az előítéletekre próbál hatni.

- Beethoven III. szimfóniája (Eroica) a zenetörténet egyik fordulópontja. Itt végződik a bécsi klasszikus kor és kezdetét veszi a zenei romantika. 1801–1802 telén Beethoven egy Bécs melletti faluban húzódott meg, mert kezelőorvosa azt javasolta, kímélje a fülét, hogy egyre súlyosbodó hallási problémája enyhüljön. A csendes élet nem segített, és az elkeseredett zeneszerző ekkor írt végrendeletében bevallja, hogy öngyilkosságra is gondolt, de művészete visszatartotta. Közvetlenül visszatérése után fogott bele az Eroicába, amelynek merőben új, bátrabb stílusa a kortársakat is zavarba ejtette.

- Mihail Illarionovics Golenyiscsev-Kutuzov (1745–1813) a napóleoni háborúk leghíresebb orosz tábornoka. Amikor Napóleon csapatai Moszkva közelébe értek, azzal érvelt a város feladása mellett, hogy Moszkva elestével még nem veszett el Oroszország, de a hadsereg elvesztésével igen.

- Ki volt a győztes fél? Attól függ, mi a győzelem. Nevezhetjük-e győzelemnek, ami ennyi ember halálával jár?

- Napóleon képzelgése a bojárokról. Veled is előfordult már, hogy annyira pontosan elképzeltél valamit, annyira vágytál rá, hogy elhitted: meg is történik?

- A hódítók büntetése a felperzselt föld. Hasonló taktikával éltek a gyarmatosítás korában az angol, holland, portugál tengerészek. A földrajzi felfedezések során a szigetek gazdag gyümölcsligetei rendkívül fontosak voltak a skorbuttal, elégtelen táplálkozással kínlódó tengerészek számára: a hosszú utak során rendszerint megálltak a már korábban megismert szigeteken, hogy friss élelmiszert gyűjtsenek. Gyakorta előfordult, hogy a gyors szüret után a gyümölcsfákat a maradék terméssel együtt felégették, hogy az utánuk érkező, ellenséges nemzethez tartozó hajók legénységének ne jusson táplálék.