Kaucsuk, gumi

A kaucsukfa (Hevea braziliensis) – miként erről tudományos neve is árulkodik – Brazíliában honos. A Kutyatejfélék családjába tartozik, amelynek minden tagjára jellemző valamiféle tejnedv. (Fehér tejnedve miatt sokan tévesen a pitypangot – hivatalos néven gyermekláncfüvet – is kutyatejnek nevezik.) A kaucsukfa megszárított nedve, a kaucsuk csak mérsékelten használható „gumi” gyanánt, mert nem elég rugalmas. Ezért kell kénnel vulkanizálni.

Manapság az autógumi már nem csak természetes eredetű kaucsukból készül. Nincs annyi kaucsukfa a világon, amely elegendő nyersanyagot szolgáltatna az irdatlan abroncs-mennyiséghez. Az autógumik kőolajból is készülhetnek: kis kémiai átalakítással viszonylag könnyen előállítható az a vegyület (izoprén), amely a kaucsuknak is fő anyaga, így műgumi gyártható.

Az izoprén molekula jellegzetessége, hogy egymáshoz kapcsolódva nagyon hosszú láncokat képez. Ezek a tekergőző, gubancolódó láncok adják a rugalmasság alapját. Erő hatására a gombolyag-láncok megnyúlnak, kiegyenesednek, de ha a nyújtó erő megszűnik, újra tekergőző alakjukat veszik föl.

A vulkanizálás lényege, hogy a kaucsukban vagy műgumiban lévő „gubancos-rugalmas” szálak között pontszerű összeköttetéseket, „hidakat” alakítanak ki, s így azok a megnyújtás után még erősebben térnek vissza eredeti alakjukra.

A kis molekulák hosszú láncokká kapcsolódása a legtöbb műanyag gyártásának alapfolyamata. Így képződik a mindennapi életben rendszeresen használt műanyagok döntő többsége, pl. a PVC (vízvezeték), a polietilén (uzsonnatasak), a polisztirol (Hungarocell) stb.