A halak a mélyben pihennek

A hal képes 100 m mélyen egy helyben maradni a vízben, majd szinte mozgás nélkül följebb emelkedni. Helyzetét az úszóhólyagjával szabályozza, amely némelyik halnál (pl. ponty) kétrészes, másoknál egyrészes. Az úszóhólyagban gáz van, ez egyes halak esetében lenyelt levegő, más fajoknál egy különleges mirigy által termelt gáz. Ha az úszóhólyag kitágul (több benne a gáz), a hal könnyebbé válik, s emelkedik a vízben. Ha zsugorodik (mert a hal kienged egy kis gázt a levegőbe, illetve egy másik különleges mirigye elnyeli a gáz egy részét), nagyobb lesz a hal átlagos sűrűsége – azaz nehezebbé válik –, s elkezd a vízben süllyedni.

Ezt modellezi az ún. Cartesius-búvár, amely Descartes latinosított nevét őrzi. Egy vízzel színültig megtöltött és légmentesen lezárt flakonban egy alul nyitott csövecske (pl.kicsi kémcső vagy üvegfiola) van. Ez némi vizet és fölötte levegőt tartalmaz. Úgy kell beállítani a csövecskében lévő víz mennyiségét, hogy az üveg-víz-levegő rendszer együttesen éppen csak könnyebb legyen a víznél. Ha a flakont oldalról megnyomjuk, láthatjuk, hogy a csövecskébe benyomuló víz összenyomja a levegőt. Ettől a csövecske átlagos sűrűsége (g/cm³) nagyobb lesz (hiszen több benne a víz, a levegő tömege pedig nem változik attól, hogy összenyomtuk), s elkezd süllyedni. A nyomás erősségével tudjuk szabályozni a csövecske helyzetét, s elérhetjük azt is, hogy egy helyben lebegjen bizonyos magasságban, mint a halak 100 m mélyen.