bla
SEGÉDANYAGOK

Itt tölthetőek le az egyes cikkekhez kapcsolódó természettudományos és humán segédanyagok, feladatsorok, óravázlatok. Kattintson a címekre!

 
Az egyes segédanyagok oldalán az oldalsó linkre kattntva  elérhetőek a kapcsolódó folyóiratcikkek.
 
Örömmel fogadunk új ötleteket.
Kérjük, a szerkesztőség e-mailcímére küldje segédanyagait!
[email protected]
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
SEGÉDANYAG

Cinke a tiszafán - termtud. jegyzet

 

A cinke „szavát” (pontosabban többféle szava közül a „nyitnikéket”) sokan ismerik, városlakók is, hiszen a széncinege nagyon régen „beköltözött” a városok parkos, kertes részeire. Újabb (de már több évtizedes) jövevény a városokban a balkáni gerle, s az utóbbi néhány év újdonsága az örvös galamb. A balkáni gerle középszürke, de a nyakán hátul van egy fekete gyűrű. (Hím és tojó egyforma.) Az örvös galamb a legnagyobb galambfélénk. Még a nagyvárosok forgalmas tereiről ismert „városi galambnál” is testesebb. A színezete többféle szürke és fehér kombinációja, s jellegzetessége a nyakán lévő (többsávos) fehér nyakörv.

 

A balkáni gerle „nótája” mindig három szótagból áll. A ritmusképlete valahogy így írható le: ti-tá-ti. (4/4-es ütemben lekottázva: nyolcad, pontozott negyed, negyed, negyed-szünet.) Az örvös galamb „éneke” viszont mindig öt szótagú: tá-tá-ti-tá-ti. (4/4-ben kottázva: negyed, negyed, nyolcad, negyed, nyolcad.)

 

Ha ezt jól megjegyezzük, pusztán hallás alapján is meg tudjuk mondani, melyik szól a fán.

 

A cinke állandó madarunk, azaz télire is itt marad, nem költözik délebbre. Minden madárfajra jellemző, hogy költözik-e vagy sem. Úgy tűnik, az evolúció során bizonyos fajok esetében a két stratégia közül az egyik, más fajoknál a másik vált be. Mindkét stratégiának vannak előnyei is, hátrányai is. A költözés – a sok száz vagy akár több ezer kilométeres vándorlás – rendkívül sok energiát igényel, s számottevő az út közben az elhullás. Előnye viszont, hogy téli otthonukban ezekben a hónapokban is találnak eleséget. A maradás stratégiáját „választó” madarak megszenvedik a telet; sokan elpusztulnak a hidegtől és a táplálékhiánytól. Előnye viszont, hogy mire a költözők visszaérkeznek, a maradók már elfoglalták a legjobb fészkelőhelyeket. Éppen ez az „is-is” helyzet az oka, hogy mindkét stratégia „működőképes”.

 

A globális melegedés azonban alapvetően megváltoztathatja a jelen helyzetet. Attól, hogy enyhébbek a telek, a mérleg a maradás felé billen. Vannak madarak, amelyek kezdenek váltani a kétféle stratégia között. A feketerigó pl. régen egyértelműen költöző madár volt. Most némelyik feketerigó elköltözik télire, mások nem. Lehet, hogy évek, évtizedek múlva a feketerigók egyáltalán nem fognak költözni. Egyébként ezt a folyamatot a városiasodás is segíti, a városokban ugyanis nem olyan hidegek a telek és télen is inkább van hulladékból élelem, mint az erdőben.

 

A tiszafa levelei folyamatosan cserélődnek. Örökzöld. Kicsit félrevezető a „lombhullató – örökzöld” szembeállítás, mert azt sugallja, mintha a télen is zöld fák (s ilyenek a fenyők is) nem hullatnák lombjukat. Pedig az igazi különbség a két típus között „csak” annyi, hogy egyszerre (adott évszakban) vagy folyamatosan (évszakoktól nagyjából függetlenül) hullatják a leveleiket. Gondoljunk csak arra, hogy a fenyőerdőkben általában milyen vastag, puha avar (a rengeteg lehullott tűlevél) takarja a talajt. Ha a fenyő nem hullatná a lombját, ez nem volna.

 

A levélhullatás a növényeknél azt a funkciót is ellátja, amelyet az állatok esetében a kiválasztás; mondjuk a vese. Az anyagcsere közben keletkezett káros salakanyagoktól (vagy egyszerűen csak fölösleges anyagoktól) a növény úgy „szabadul meg”, hogy azokat szilárd vagy folyékony zárványokká (kristályok, illetve folyadék-hólyagok) alakítja a levelek sejtjeiben, majd lehullatja a „szeméttel teli” levelet, s növeszt helyette újat. Persze, ez a megoldás veszteséggel is jár, hiszen hasznos (vagy még felhasználható) anyagokat is veszít a levélhullatással.

1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek