Ma már sok embernek nincs mutató az óráján, mert digitális, azaz a tíz számjegy használatán alapuló órát hord, de azért azt még (remélhetőleg) mindenki érti, mit jelent, hogy „az óramutató járásával egyező vagy ellentétes irány”.

Kérdés azonban, hogy miért éppen arrafelé forognak az óra mutatói, amerre forognak. Tréfából néha készítenek olyan (mutatós) órát, amelynek éppen fordítva forognak a mutatói, és a számai is fordított irányban követik egymást; de a szokatlanságon túl nem nehéz leolvasni a „tükörképileg” működő órát. Járhatnának tehát az órák fordítva is. De nem arra járnak.

Ennek egyszerű történeti háttere van. A körbejáró mutatójú órák kialakulásának történetében keresendő a magyarázat. Az ilyen órák őse a napóra. Templomok, kastélyok délre néző falán manapság is látni néha napórát. De régen készítettek kis, asztalra fektethető napórákat is úgy, hogy lényegében „hanyatt fektették” a függőleges falat. A napóra lényege egy pálca, és a felületre festett számok, amelyre a pálca árnyéka vetül. Ha szemben állunk a templomfallal, északra nézünk. (S az asztali napórát is úgy kell elhelyezni, hogy a pálca irányában éppen északra nézzünk.) Ebben a helyzetben a Nap hozzánk képest jobbról balra halad. Érthető tehát, hogy a rúd árnyéka viszont éppen balról jobbra mozog.

http://www.napora.net/images/works/zsebnapora2.jpg

Ha megnézünk egy asztali napórát, rögtön érthetővé válik, hogy a mechanikus órák számlapján miért „az óramutató járása szerint” sorjáznak a számok.