A) Húsvét a feltámadás ünnepe. Krisztus feltámadásának története azonban fölveti a kérdést, hogy tudományos szemmel hogyan látjuk a meghalást és a halálból való visszatérést. Ebben a nagyon bonyolult – és mindenféle ezoterikus tanokkal színezett – problémakörben az első és legfontosabb kérdés, hogy mi a különbség a klinikai és a biológiai halál között.

Bár egyik fogalom sem határozható meg „matematikai” pontossággal, a lényegi különbség a két állapot között, hogy míg a klinikai halál állapotában az illetőnek valami létfontosságú funkciója megállt ugyan, de a sejtjei nem kezdtek tömegesen elpusztulni (még az idegsejtek sem, pedig azok a „legkényesebbek”), addig a biológiai halálra az jellemző, hogy visszafordíthatatlanul felgyorsul a sejtek pusztulása.

A klinikai halálból tehát van visszatérés. Ma már a kórházak és a mentőorvosok sokfajta technikát használnak az újraélesztésre. Ezeknek mind az a lényege, hogy valamiféle intenzív külső behatásra mégiscsak újraindul az a bizonyos létfontosságú működés (leginkább a szívverés és a légzés). Ezért ma már egyre inkább csak azt a személyt tekintik igazán halottnak, akinek az agyműködéséből eltűntek a gondolkodásra, tudatra, akaratra utaló jelek.

Akiket régen tetszhalottnak neveztek, lényegében a klinikai halál állapotában voltak. Hátborzongató történeteket őriztek meg az öregek arról, hogy a temető felé menet egyszer csak kikelt a „halott” a koporsóból. Gyakran úgy, hogy elejtették a koporsót, s erre, mint külső hatásra, a tetszhalott föléledt.

Nagy kérdés, hogy feltámadt-e, vagy csak visszatért a klinikai halálból.

B) A tojásoknak jellemző alakja van. Tojásdad – mondjuk sok minden másra is, ami körvonalában hasonlít a madártojásokra. A tojásnak van egy hegyesebb és egy tompább vége. Nem is mindegy, hogy melyik végén lyukasztjuk ki forró vízbe tétel előtt (hogy szét ne repedjen), ugyanis a tompább végén van az a kicsi, gázzal teli üreg (a légkamra), amelybe bele kell szúrni.

Miért ilyen alakú a tojás? Ennek konkrét oka is van: ilyenné formálódik, miközben halad előre a madarak petevezetőjében. Másrészt van ennek evolúciós jelentősége is: ha gömb alakú lenne a tojás, nagyon könnyen elgurulna (Pl. a keskeny sziklapárkányon fészkelő madarak tojásai /az északi madárhegyek táján/ mindig legurulnának és lezuhannának a meredek sziklafalon.) De tojásdad alakjuknak köszönhetően, ha gurulni kezdenek, fokozatosan el is fordulnak, s onnantól már nem gurulnak tovább. Ezért a sziklákon fészkelő madarak tojásai érthetően még nyújtottabb tojásdadok, mint a fészekben fészkelő madaraké.

Vizsgálat. Keménytojásokat enyhén lejtős felületen elengedünk, s figyeljük a gurulásukat. Összevetjük a kevésbé és inkább ovális tojások mozgását.