(A szürkeségnek vége, csak álom volt a tél. A színek visszatérnek.)

A szemünkben, az ideghártyán (a retinán) kétféle receptor, azaz fényérzékelő idegvégződés van: ún. csap és pálcika. A csapok főleg a retina közepe táján helyezkednek el, az ún. sárgafolt körül. Gyenge fényre nem reagálnak, viszont meg tudják különböztetni egymástól a színeket. A pálcikák inkább a retina pereme felé találhatók. Sokkal érzékenyebbek, mint a csapok, tehát félhomályban, szürkületben is működnek, viszont „színvakok”.

Szürkületben (hajnalban, alkonyatkor) – és természetesen télen is, hiszen akkor is gyengébb a fény – inkább a pálcikák aktívak, ezért olyankor nem (vagy csak alig) látunk színeket. Igaz tehát, hogy tavasszal, ahogy a nap egyre erősebben süt, ismét színesben látjuk a világot.

Tevékenység

Vörös-zöld színtévesztést vizsgáló ábrán lévő számokat és ugyanakkora, de fekete-fehéren nyomtatott karaktereket egyszerre nézünk, de hol az egyikre, hol a másikra koncentrálunk. A tapasztalatok megértéséhez tudni kell, hogy amit pont szemből nézünk, annak a képe a retina közepére esik, amit kicsit oldalról, annak a képe a retina peremére.