Választani elköteleződéssel és egyben lemondással jár. Előnyben részesítünk valamit, ugyanakkor kizárjuk a többi lehetőséget.

 

Képzeljük el, hogy egy szobában három, látszólag ugyanolyan kalapból kell választanunk. Egyik ember a középső, más a jobb oldalon lévő, megint más a bal oldali mellett kötelezné el magát. Mindenki más és más indok miatt választaná egyik vagy másik kalapot: talán egy apró különbség az ok, vagy egyszerűen csak az, hogy a kalap melyik oldalon van. Mivel mindhárom kalap ugyanúgy néz ki, mindenki csak saját érzései, gondolatai alapján adhat magyarázatot a döntésére.

 

A buddhizmus az öt világvallás egyike (a hindu-izmus, a zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám mellett, de ezeken túl létezik még számos vallás, hit). Hívői érdekes módon választják ki vezetőjüket, akit dalai lámának hívnak. A buddhisták úgy hiszik, hogy halála után a dalai láma lelke egy másik ember testébe költözik, és az új testben is emlékszik előző életére, cselekedeteire, hogy merre járt és milyen tárgyai voltak. Ezért az új jelöltnek három ugyanolyan kalap közül kell választania, amelyek közül az egyik a korábbi dalai lámáé volt. Ha a jelölt a megfelelő kalapot választja, átment a vizsgán. 

 

Miért fontos, hogy választani tudjunk (azon túl, hogy kiderüljön: bennünk született újjá a dalai láma)? Jean Buridan (ejtsd: zsan büridan), középkori filozófusnak tulajdonítják a tanmesét, amiben egy szamár ugyanakkora távolságra volt a víztől és a szénától. A szamár nem tudott dönteni az étel és az ital között, így elpusztult. A példa azt mutatja, hogy valahogyan mindig választanunk kell. Aki nehezen dönt, azt mondják: olyan, mint Buridan szamara.

 

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)