A nyár elmaradhatatlan része az utcákat járó, recsegő hangosbemondón a cirkusz érkezését hirdető autó feltűnése. A színes, hangos kavalkád egy-két hétre izgalmas helyszínné változtatja a városszéli üres területeket.

 

A legtöbb cirkuszi szám igen régi: az akrobaták és zsonglőrök már az ókori Egyiptomban és Kínában is közkedveltek voltak, utazó társulatok járták a Római Birodalmat, erőmutatványosok, komédiások és bűvészek szórakoztatták a tömegeket a középkori Európában és világszerte népszerűek voltak a lovas mutatványok. A különféle produkciókat együtt bemutató cirkusz őse először a 18. század közepén alakult meg.

 

Egy angol törzsőrmester londoni lovaglóiskolájában az esténként előadott lovas mutatványok nagy tömegeket vonzottak. A törzsőrmester a sikeren felbuzdulva többféle újítást vezetett be. Akrobatákat, kötéltáncosokat, zsonglőröket, a műsorszámok közötti idő kitöltésére bohócokat alkalmazott. A nézőtér és a 13 méter átmérőjű porond fölé fedél került.

 

Néhány éven belül Európa több városában díszes cirkuszépületek emelkedtek. Az Egyesült Államokban csak kevés város tudott állandó cirkuszt fenntartani. A vándortársulatok vászonsátrakat használtak, és az 1830-as évekre Európában is eltűntek a nehézkes faszerkezetű építmények. Kezdetét vette a cirkuszok országok, kontinensek közötti vándorlása. Az eleinte lóvontatta karavánok helyét átvette a vasút. A társulat nagyságától függően egy-egy cirkuszi vonat 20–65 kocsiból állt, de Amerikában még mai is közlekednek akár 800 méter hosszú cirkuszi vasúti szerelvények.

 

Néhány cirkusz olyan volt, mint egy utazó város: konyha- és étkezősátorral, kovácsműhellyel, istállóval, varróműhellyel, ahol folyamatosan javították a fellépőruhákat, díszleteket. Még borbélysátort is emeltek! A különleges világhoz sajátos szokások, íratlan törvények és babonák tartoztak, amelyek közül sok még ma is él. Például úgy hitték, az elefánt farkának szőre szerencsét hoz. A hátsó színpadon nem fütyül senki, nem eszik mogyorót és nem megy át létra alatt, mert köztudott, hogy mindez szerencsétlenséget hoz, akár a cirkusz területére bevitt pávatoll. A porondra ajánlatos jobb lábbal lépni, hogy ne történjen szerencsétlenség, de ha már egy megtörtént, még kettő biztosan várható. Kancsal ember a cirkusz területén elkerülhetetlenül balszerencsét hoz.

 

 

(A folytatás a nyári számban olvasható)