bla
Két szín zenél, beszél párban,
ha érzed, meg is érted,
színtől színig száll a szó.
 
[Horgas BélaSzínjátékok]
0-nyito-design_04
0-nyito-design_05
Kép
Kép

Trogmayer Ottó | Maros Krisztina

Szivárványos buborék

A holt-Tisza töltésén üldögéltem, Laffantyú kutyám kószáló őszi gyíkokkal játszott, Böhönc manó a vállamon üldögélt. Süttettem magam a bágyadt nappal, bámultam a ritkás gyékény barna buzogányait, hagytam, hogy átöleljen a vénasszonyok nyara. Hosszú, fehér ökörnyálak úsztak a lenge szélben. Tudvalevő, hogy pókcsemeték készítik ezeket a repülő szerkezeteket, így szállnak új otthonuk felé.
– De jó lenne repülni! – méláztam félhangosan.
– Igazán szeretnél? – kérdezte Böhönc manó.
– Mindenki szeretne, én meg különösen!
– Akkor küldd haza a kutyát! 
– Itt a kapukulcs, vigyázz a házra! – mondtam Laffantyúnak. 
Ugyanis egészen jól értek kutyául, és törve ugyan, de beszélek is. Kisfiú koromban egyszer nagyon beteg lettem. Akkoriban még nem ismerték a mai gyógyszereket, izzasztóteát kaptam, de lázam nem csökkent, ki kellett hívni az orvost.
– Na, komám, kutyául nézel ki, és látom, kutyául is érzed magad – mondta a doktor bácsi, és megírta a receptet, amit csak a patikus tudott kiolvasni. 
A kotyvaléktól valóban jobban lettem, és el is feledtem hosszú évekig a dolgot. Már őszült a hajam, amikor ismét rám tört a kór. 
– Hú, de kutyául érzem magam! – vacogtam. 
Erre a lábamnál szundikáló Laffantyú rábólintott:
– Látszik rajtad. 
A meglepetéstől még vacogni is elfelejtettem, de aztán belenyugodtam, hogy Laffantyúval elég jól megértjük egymást. A többi kutyával kicsit lassabban boldogulok.
 
 
(A folytatás a tavaszi számban olvasható)
1988 - 2014 Liget Műhely Alapítvány | Impresszum | Hírlevél | Támogatók és Partnerek